Kultúrsokk és Sivatagi tánc

(Megjegyzés: Jelen cikk esetenként negatív hangvétele nem kifejezetten egy szerző vagy mű ellen irányul, hanem egy olyan nagyobb kontextus ellen, amelybe a cikkben említett művek is beletartoznak. Továbbá, a cikk nem tükrözi a politikai nézeteimet, szimplán egy össztársadalmi jelenségre reflektál. )

Egy mű mindig leképezi az adott kor és társadalma hangulatát, viszonyrendszereit, berendezkedését. Ha most csak irodalomról beszélünk, függetlenül attól, hogy szépirodalomról vagy szórakoztató irodalomról van szó, az írónak bizony társadalmi felelőssége van, leírt szavai ugyanis hatást gyakorolnak az olvasóra, befolyásolhatják a gondolkodását, a világképét. Napjainkban, amikor megfelelő pénzösszeg ellenében bárkiből lehet író, különösen fontos erről beszélni, mivel az írói felelősségtudat úgy tűnik, erősen megkopni látszik.

Forrás: Pexels

Ez két műfajban érzékelhető a legszemléletesebben. A young adult és a romantikus irodalom hemzseg a felelősségtudat hiányának tüneteitől, ám míg előbbi - talán annak tudatában, hogy egy befolyásolható, sérülékeny korosztályhoz szól - próbál értéket közvetíteni, a romantikus irodalomban egy furcsa állapot állt elő, amelyről több ok miatt fontos beszélni.

Arról, hogy miért haldoklik a romantikus irodalom, már írtam hosszabban, most azonban egy olyan jelenségről ejtek szót, amelyre Egri Zsanna Sivatagi tánc című könyvének olvasása közben döbbentem rá.

Forrás: Moly

Mielőtt azonban erre részletesebben rátérnék, be kell mutatnom a könyvet. A Sivatagi tánc középpontjában egy Diana nevű magyar nő áll, aki egy végrendelet hatására négy beduin férfival a Rub-Al-Khali sivatagon keresztül a szaúd-arábiai határ felé utazik. Útjuk során  egy beduin faluban Diana megismerkedik két tizenéves magyar lánnyal, akik közül az egyik épp a falu vezetőjével készül összeházasodni. 

Nos, maga a könyv minden erejével azon van, hogy érdekfeszítő maradjon - ez mégiscsak egy romantikus kalandregény -, de egyedül a lendületes cselekményvezetés tartja életben. Ez ugyanis okoz némi izgalmat, és néhol tényleg ígéretessé válik tőle a regény, azonban a dialógusok kettétörik az egész regény dinamikáját, olykor egyáltalán nem tűnnek kidolgozottnak, és ugyanez vonatkozik a leírásokra, valamint a karakterekre is.Nagyon hiányoltam az árnyalt karaktereket és a motivációkat. Ez a regény sokkal több lehetett volna egy délutáni matinéregénynél, ha az író hagy időt magának, hogy a világát sokkal jobban kidolgozza.

Azonban. 

A legnagyobb problémám a Sivatagi tánccal, hogy egyetlen pillanatig sem éreztem hitelesnek. Nem azt mondom, hogy ez a regény egy nagy marhaság volt, hiszen sok információt megtudunk az arab törvényekről, szokásokról, azonban összességében a hitelességgel rengeteg probléma akadt.  És ennél a mondatnál vissza is kanyarodok ahhoz a problémakörhöz, amit a cikk elején elkezdtem kifejteni.

Forrás: Pexels

Egy mű hitelessége és a társadalmi reprezentáció kérdése ugyanis számos problémát felvet. Jelen cikk nem is alkalmas arra, hogy ezeket részletesen kifejtse, de meghatározhatom a probléma forrását. Adott egy, az európai kultúrában is kissé egyedi ország, Magyarország, és egy, a miénktől jelentősen eltérő, az arab világ, amelynek azonban - legyen az író bármennyire is alapos - egy, az európai kultúra által alkotott képét ismerjük. Mivel ezek több ponton is összetűzésben állnak (elég csak a vallásra gondolnunk), az arab világról alkotott kép mindig torzított, sztereotipikus lesz.  

A romantikus irodalom alkalmas tér lenne arra, hogy ezeket az ellentéteket és sztereotípiákat ledöntse, mégsem teszi meg. Noha arra törekedik ugyan, hogy részletesen bemutassa azt a kulturális teret, amiben játszódik (ez a Sivatagi táncra is igaz, és egyébként a regény próbálkozik a sztereotípiák ledöntésével), a kulturális feszültségeket rendszerint a nő alárendelésével, teljes önfeláldozásával oldja meg. Ez pedig felvet egy súlyos kérdést. Ha mi, európai nők foggal körömmel küzdünk azért, hogy a munkahelyünkön egyenrangú félként kezeljenek, miért hagyjuk és követeljük, hogy a romantikus irodalmi szerzők kvázi szexuális játékszerré redukáljanak? (A Sivatagi táncban erre is történik kísérlet, Diana ugyanis azért harcol, hogy a frigy ne történjen meg.) Miért mondunk le önként a jogunkról, hogy az irodalmi művekben is egyenrangú félként ábrázoljanak, miért adjuk oda az elveinket, a jogainkat a szerzőknek? (Akik többsége egyébként szintén nő.) Ő elveszi, és a férfinak adja. Jelen művek esetében ez még azért is érdekes, mert egy olyan kulturális válságban, amelyet ma Magyarországon a kormány által terjesztett álhírek és a propaganda okozott, egy furcsa paradox helyzet állt elő. Magyar emberek százezrei - köztük nők ezrei - tiltakoznak hevesen az iszlám kultúra ellen, miközben a könyvespolcaikon ott pihennek a Sivatagi tánchoz vagy az Arab-szériához hasonló regények.

Forrás: Pexels

Következtetésként egy mondatot írnék: a kultúrsokk az irodalmat is elérte. A kultúrsokk kezelése a szerzők feladata, ugyanis ha ők nem képesek mihez kezdeni a fennálló helyzettel, az olvasók sem tudnak. Éppen ezért fontos a társadalmi felelősség. Ehhez nem kell elkezdeni politizálni, de fontos, hogy a társadalmi állapotokat ismerjék, és fel tudják dolgozni. Lehet egy szórakoztató mű is értékes, sőt, ha a szórakoztató irodalom eszközeivel értéket és üzenetet is tud közvetíteni, kiemelendővé példaértékűvé válik. A legnagyobb gond az, hogy a romantikus irodalom a kultúrák közötti feszültséget szexualitással és kliséhalmozással oldja meg, ami azért is súlyos, mert nem igazi megoldási kísérletet kínál, hanem elkendőzi a problémát. Ebből az attitűdből születnek a hiteltelen alkotások, amelyek már teljes egészében rossz viselkedési mintát adnak éppen azért, mert magát a fő konfliktust is lebutítja egy "piacképes" nyelvre.

De mi lehet a megoldás? Ahogyan a bevezetőben is írtam, a mű mindig egy össztársadalmi lenyomat. A mű lehet maga a társadalmi probléma, az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdések, és későbbi esetben a válasz is. A társadalmi probléma már kiválóan megjelenik a romantikus művekben. Válasz azonban több ok miatt nem születhet rá: egyrészt egy ilyen regény nem lehet a nagy tömegek számára eladható, másrészt a kultúrsokk egy olyan friss jelenség, amivel nem is igazán lehet mihez kezdeni. Ezt az állapotot a művészeti alkotások képesek megvizsgálni és feloldani, azonban egészen addig, amíg az alkotó nem tudatosítja magában, hogy a műve a társadalomra is hatással van, vagyis annak, amit alkot, súlya van, nem oldódhatnak meg a problémák.