Dumplin' - Így kerek az élet!

A napokban a Maxim Könyvkiadó Kft. jóvoltából lehetőségem volt premier előtt megnézni Julie Murphy regényének adaptációját, a Dumplin' - Így kerek az élet! című filmet. És ha már adódott a lehetőség a könyvet is elolvastam. Hiánypótló volt.

Napjainkban önmagunk elfogadása rendkívül komplikált problémának számít. Skrizofén helyzetben vagyunk, a média ugyanis egyszerre sujkolja belénk, hogy fogadjuk el magunkat, ahogyan vagyunk, miközben úgy hozzuk magunkat csúcsformába, hogy se egy fölös kiló, se egy homlokon árválkodó pattanás ne legyen rajtunk soha. Nők százezrei küzdenek önértékelési problémákkal, amely gyakran vezet lelki betegségekhez, függőségekhez, és öngyilkossághoz is. 

Tinédzserként ezek a problémák még inkább felerősödnek. Éppen ezért fontos, hogy legyen kapaszkodó a tinédzserek számára, olyan eszközök, amelyek tüneti kezelést nyújthatnak az önértékelési problémák megoldásában. A young adult irodalom egyik legfontosabb kötelessége, hogy segítsen feldolgozni azokat a gondokat, traumákat, amelyeket az ember tinédzserkorban elszenvedhet. Az elmúlt években az ifjúsági irodalomban többféle tendenciát láthattunk ezen problémák megoldására, mára a legfontosabb témákká a tolerancia és önmagunk elfogadása vált. 

Önmagában az azonban, hogy egy regényben láthatunk egy társadalmat érintő témát, jelenséget megjelenni, nem elegendő, hiszen az írónak nem csupán az a kötelessége, hogy ezeket megjelenítse, hanem az is, hogy megoldási kísérletet nyújtson. Ez azonban korántsem egyszerű feladat, hiszen a mű tartalmának és üzenetének úgy kell az egész társadalomra relevánsnak lennie, hogy közben az egy kamasz számára is érthető, átélhető legyen.

És itt kanyarodnék rá Julie Murphy regényére.

A történet Texasban játszódik, egy kis városban, Clover Cityben, ahol Willowdean (Dundika vagy Dumplin') gimibe jár, és próbálja elfogadni magát úgy, ahogy van. Kövérnek. Ez azonban egyáltalán nem könnyű, az édesanyja ugyanis egykori szépségkirálynőként az egyik helyi szépségverseny főszervezője, akitől kevés lelki támogatást kap, a szeretett nagynénje pedig, akivel minden gondját megoszthatta, meghalt. Will gimibe jár, egy gyorsétteremben dolgozik, és ahogy az lenni szokott, szerelmes lesz egy jóképű srácba, aki viszonozza az érzéseit. Will, hogy bizonyítson, maga is benevez az anyja által szervezett szépségversenyre, ami egyébként rengeteg aggodalommal töltött el, de pozitívan csalódtam.

Nem mondom, hogy ez a világ legjobb regénye. Vannak részek, amelyeket jobban ki lehetett volna bontani, vannak részek, amelyekre feleslegesen sok időt pazarol a szerző, és a konfliktusok kidolgozásában is lehetett volna mit fonomhangolni. (Ez egyébként igaz a filmre is.)

Azonban.

A Dumplin' legnagyobb erénye, hogy mindvégig életszerű maradt. Legalábbis ami az érzelmek ábrázolását illeti. Csernus Imre mondta az egyik előadásán, hogy az önbizalom nem jár alanyi jogon minden nap. Minden reggel, amikor felkelsz, elkezdesz dolgozni azon, hogy felépítsd. Majd másnap újra és újra. Az önbizalmad ellensége te magad vagy, mert ha hagyod, hogy elbizonytalanodj, egy pillanat alatt lerombolódik. És ez ebben a történetben kiválóan megjelenik. Olyan hihetetlenül mély és komplex érzelmi hullámvasúton vehettem részt, hogy bár újra felülhetnék rá! Azért volt különösen életszerű az ábrázolás, egy belső konfliktus jelenik meg, Will legnagyobb ellensége ugyanis nem a környezete vagy az édesanyja, hanem önmaga. Ezt tovább mélyíti, hogy nem csupán az önértékelési problémákat kell kezelnie, hanem a nagynénje elvesztésével járó gyászt is, így a hiányából fakadó új lelki egyensúlyra is rá kell lelnie.

Összességében A Dumplin' filmként és könyvként is megállja a helyét. Egy percig sem éreztem didaktikusnak, és amikor elérte a klisé-határvonalamat, mindig történt valami, ami visszarángatta a történetet a való életbe. Kis történetet mesél el a regény, nagy gondolatokkal, arról, hogy az, akinek látod magad, elsősorban a saját gondolataid kreálmánya.