Számos előnye van, ha az ember a képzőművészet magyar fővárosában, Szentendrén él. Többek között az, hogy ha unatkozik egy vasárnap délelőtt, egyszerűen elmegy az egyik múzeumba, vesz magának egy napijegyet, és bejárja az összes múzeumot. Egy ArtCapital napijeggyel ugyanis több mint egy tucat kiállítás megtekinthető, változatos témában.
Szentendre különleges atmoszférája egyetlen pillanat alatt magával ragadja az embert. A Budapesttől HÉV-vel nagyjából negyven percre található város mindig is a képzőművészetek melegágyának számított, a belvárosban egymást érik a múzeumok és kiállítótermek, a bazárokban festők árulják műveiket, a kulturális élet pedig az év minden szakaszában - különösen nyáron - pezseg. Akadnak itt különleges tárlatvezetések, irodalmi kerekasztalbeszélgetések, a Teátrum nyári programjain belül színházi ősbemutatók, koncertek, és még hosszasan sorolhatnám. Ha az ember egy kis kultúrára vágyik, de kicsit kiszakadna a fővárosi forgatagból, Szentendrén biztosan talál magának programot.
Egy finom fagyi és egy kellemes nyári séta remek programja lehet például az Erről álmodtam én kiállítás helyszíneinek bejárása. 12 helyszínen 12 irodalmi karakter álmát ismerhetjük meg neves színészek tolmácsolásában.
A Ferenczy Múzeumban a magyar szürrealizmus alakjait és legfontosabb műveit ismerhetjük meg. Most, hogy a Nemzeti Galériában Salvador Dalí néhány alkotását is megtekinthetjük, aktuális és rendkívül érdekes a magyar szürrealizmust is megismerni, számomra furcsán felemelő volt Országh Lili képeivel először találkozni.
Dmitrij Kavarga Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus című kiállítása különleges élmény volt. Nemcsak azért, mert maga a kiállítás alapgondolata is elég sok kérdést ébresztett fel bennem, hanem azért is, mert a különleges formákban hosszasan el lehet veszni, minél hosszabban, aprólékosabban figyelünk meg egy adott műalkotást, annál több apró részletet fedezhetünk fel, és minél több dolgot fedezünk fel, annál több kérdés tehetünk fel. A kiállítás fő kérdése számomra az volt, hogy mi az, ami az emberiséget globálisan mérgezi. Ideológiák, a társadalomba való kérdés nélküli betagozódás, az ember mindent és mindenkit leigázó uralma? A kiállításnak van egy interaktív része, ahol hosszasan el lehet időzni, hogy megpróbáljuk ezen kérdéseket megválaszolni.
Eva Schlegel un-limited című kiállítása magával ragadott. A központi témája a szabadesés a súlytalanság és a gravitáció. A legizgalmasabb darab számomra a repülőpropelleres installáció volt, ha erről többet beszélnék, lelőném az élményt, úgyhogy inkább csak annyit mondok, hogy kell hozzá némi angoltudás és koncentráció, és hogy alapvetően a súlytalanság és a testünk anatómiája jelenik meg benne.
Az én favoritom azonban Boros Viola Az öröklét álma című installációja volt. A központi téma a címből is kiderül, a halhatatlanság vágya különböző módokon és szimbólumokon keresztül tárul elénk. Már maga a helyszín is különleges, ugyanis egy pincében járjuk végig ezt az élményt, neonfényben, ami egy különleges atmoszférát teremt, magával ragad, és messzire repít.
Szentendre tehát remek kulturális programokat kínál, mindenképpen érdemes egy napot itt tölteni. Akad itt minden, ami a feltöltődéshez kell: finom fagyi, különleges utcai díszek, szépséges belváros, és számos képzőművészeti kiállítás. A kiállítások szeptember 1-ig tekinthetők meg. Részletes programokat EZEN A LINKEN érhettek el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!