Könyvekről RÖVIDEN: Éhség

Szerényi Szabolcs novelláskötete, a FISZ könyvek gondozásában megjelent Éhség legjobban Woody Allen szavaival írható le, amely a Manhattan című film elején hangzott el: "ugrásra készen lapul benne egy párduc vad szexualitása."

Ez a szexualitás néha öncélú, néha szimbolikus, néha pedig a társadalomra reflektál. Az Éhség novellái alapvetően a vágyból táplálkoznak. A vágy, amelyet az élvezetek habzsolása egyre csak fokoz, egészen míg a vágyaink abszurddá nem válnak, és olyan dolgokat kezdünk el mindennél erősebben kívánni, amelyeket nem kaphatunk meg. A vágy egy mindenki számára teljesen egyértelmű dologban fogalmazódik meg: a szexben.  A nemi vágy zsigeri jelenség, ösztöneinket pedig ha nem tápláljuk, felfalnak minket, egyre erősebben, egyre kegyetlenebbül. 

Ha tágabb kontextusban vizsgáljuk ezt a kötetet, az Éhség egy olyan világ kulturális terméke, amelyben a bulvár több embert érdekel, mint az közvetlen környezetüket érintő problémák vagy történések, ahol a szexualitás a reklám egyik legfőbb eszköze, és ahol a legtöbbet eladott kulturipari termékek közé a romantikus-erotikus ponyva, a testáji poénokra építő filmek,  a tehetségkutató műsorok és a valóságshow-k tartoznak. Egy olyan felszínes világban élünk, ahol az ironikus hangnem, az intelligens humor, a többértelmű jelentés már nem fogyasztható. Amikor a test csak előre elkészített, tápanyagban szegény ételeket, fast foodot fogyaszt, egyre többet és többet kíván, hogy a funkcióihoz megfelelő tápanyagot valahogyan pótolni próbálja (és mert a fast food addiktív). A lélek azonban kissé másképp működik. Ha soha nem táplálják komplexebb tartalommal, gondolatokkal, megelégszik a felszínességgel, az egyértelmű gondolatokkal, azokkal a művekkel, amik a mindenki számára egyértelmű nyelven, az ösztönökkel stimulálnak minket arra, hogy még többet fogyasszunk. Ebben a könyvben nincs szükség arra, hogy a karakterek többsíkúak legyenek, vagy hogy bármi is kiderüljön róluk, ugyanis éppen erre a világra reflektál. Mindegy, hogy Dominikán vagy a Nyírségben vagy, hiszen ugyanolyan felszínes, üres ember vagy, akit csak az hajt előre, hogy minden igényét kielégíthesse. 

A kötet legnagyobb erénye, hogy képes volt megfogalmazni  az ürességet. Az ürességet, amit az élvhajhászat okoz, az üresség, ami a bulikon a nyilvános vécében szex után megfogalmazódik bennünk, az üresség, amit az unalom okoz, hiszen a lélek a túlfogyasztás ellenére nem kap kielégülés, amely abszurd gondolatokban és tettekben manifesztálódik. Bár az Éhség novellái néhol öncélúnak és kiforratlannak tűnnek, soraiban megfogalmazódik az a posztmodern létválság, ami a túlfogyasztás és a túlfogyasztásra ösztönzés közvetlen következménye.