És ismét eltelt egy év. Ilyenkor kényszeres az évösszegzés. Ennek a műveletnek talán most még nagyobb jelentősége van, hiszen nem csak egy új évbe, hanem egy új évtizedbe is lépünk. Ilyenkor pedig muszáj számot vetnünk mindenről, ami történt velünk, hogy ezekből erőt merítkezve kezdjünk új terveink megvalósításához. Ebben a bejegyzésben én egyelőre csak a 2019-es évet összegzem, hiszen rengeteg új fejezetet írtam tele az Egy elképzelt könyvben.
2019 hihetetlenül mozgalmas év volt. Végre megszereztem a diplomámat, egy évtizednyi kollégiumi élet után egy aranyos kis lakásba költözhettem, és igazi, felnőtt munkám lett. 25 évesen belevágtam a felnőttlétbe. Ez pedig a blogomra is nagy hatással volt.
A tavalyihoz képest kevesebb blogbejegyzést írtam, főleg az év második felében, a blogolás ugyanis már nem volt annyira élvezetes, mint korábban. Azt, amit korábban a blogolás, a cikkírás nyújtott nekem, a videózásban találtam meg. Végre ráéreztem a videózás ízére. Az év második felében végre sikerült kialakítanom egy rendszert, így majdnem minden héten volt új videó. A videós tartalomgyártás rengeteg kihívással jár, éppen ezért is élvezem annyira. Jó dolog apránként felfedezni a terepet, és mivel nagyobb szabadságot ad a szöveges formátumnál, több dolgot meg tudok mutatni. A YouTube csatornám már két éve megvan, mégis csak idén kezdtem el kultúrvlogokat készíteni, elvittelek titeket például Salzburgba, a legfontosabb könyves fesztiválokra, és videós interjút készíthettem Leigh Bardugoval is. A legtöbben a Hogyan írjunk verselemzést, és a Hogyan írjunk novellaelemzést című videóimat láttátok, és a sok visszajelzésnek köszönhetően jövőre is készülök majd hasonló tartalmakkal. Ami még a videókat illeti, az IGTV-n is láthattatok könyvértékeléseket, és mivel szerettétek őket, jövőre is találkozhattok velük.
A blog legnépszerűbb sorozata az Instaköltészet testközelből volt. Nagy öröm volt számomra, hogy olyan tehetséges alkotókat mutathattam be nektek, akik kitűnnek az Instagram tucatköltői közül, és az írásaik képesek megszólítani az embereket, hiszen van mondandójuk, céljuk, üzenetük. Ebben az évben együtt egy felmérésben kiderítettük, melyik a legjobb kötelező olvasmány, beszélgettünk a kötelező versekről, az év második felében pedig több olyan magyar kezdeményezést is megismerhettetek, amelyek célja az irodalom népszerűsítése. A legjobban a Morzsa applikációról szóló írásomat szerettétek, de összegyűjtöttem nektek azokat a hazai divatmárkákat is, amelyek ruhákon népszerűsítik a költészetet. Jövőre sem maradtok blogbejegyzések nélkül, hiszen folytatódik az Instaköltészet testközelből sorozat, és vendégszerzők is bekapcsolódnak a munkába, úgyhogy igazán izgalmas magazinhangulatot teremtünk a blognak.
Ami az olvasást illeti, 30 könyvet sikerült elolvasnom, amelyhez nem adódik az államvizsgához tartozó szakirodalom. Ez a Moly szerint 11 948 oldal. Könyvesbloggerként talán kevésnek tűnhet, de ebben a videóban bővebben kifejtem, miért nem jelentenek semmit a számok és a statisztikák. Legalábbis ami az olvasást illeti.
Az idei év azonban kétségkívül az Instagramé volt. Idén végigírtam a 365haiku kihívást, ami olykor nagyon fárasztó volt. A tavalyi számokhoz képest megháromszorozódtunk, ez a kedvelések számán is meglátszik. Nagyon örülök, hogy velem tartottatok a kihívásban, és köszönöm a sok pozitív visszajelzést! Jövőre megújult tartalommal, de többnyire versekkel folytatom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!