T.G. Adrienn haikui és rövid versei hamar megfogtak az Instagramon. Sorai képesek magával ragadni az embert, és az egyszerűséget egy új, komplex gondolatsíkra terelik. Bemutatkozásként feltettem neki az Instaköltészet testközelből kérdéseit, de nem csak az Instagramról kérdezem őt, megosztja velünk kedvelt témáit, és jövőbeli terveit is.
- Mondj röviden pár szót magadról!
 |
| Fotó: T.G. Adrienn |
- T. G. – azaz Tóth Gáborné – Adrienn vagyok, címkékben
kifejezve házas, keresztény és rutinos újrakezdő. Mivel sohasem mertem igazán
felvállalni - ha szabad ilyen nagyot mondanom - „művészi hajlamaimat” a
középiskola óta hatalmas vargabetűk és sok-sok év után találtam vissza az
irodalomhoz és az íráshoz, habár valahol – pl. blogolás szintjén - mindkettő az
életem része volt.
Jelenleg a családalapítás küszöbén állok, magyar szakos hallgatóként.
- Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első
versed?
- A méltán sokat szidott irodalomórák során szerettem meg a
verseket - valamint furcsa módon a verselemzést is - majd hamarosan rájöttem,
hogy a költészet remek közvetítő eszköz a saját érzéseim kifejezésére is. Az első versem? Jó kérdés… Szerintem valamikor 8.-os korom körül íródott,
természetesen a sötét tinédzser-korszak és identitászavar jegyében.
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a verseim gyakran erős benyomások hatására, vagy félálmomban fogannak, de volt, hogy konkrétan megálmodtam a sorokat. Csodálatos érzés, ám ha nem történik ilyesmi, gyakran használok zenét, és kortárs szerzők sorait gondolatindítóként.
Az Instagrammon követlek többek között téged J, Kemény Gabriellát, de sok kevésbé ismert szerzőt is.
-Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?
Ilyen szempontból tipikus nő vagyok – a szerelem és romantika témaköre különösen közel áll hozzám, a műfajt pedig az ihlet diktálja. Idén leginkább pársorosokat, haikukat és apevákat írtam, de van néhány hosszabb verskezdeményem is.
- Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?
- Folyamatosan ezt teszem. Van egy folyamatban lévő blogregényem és legalább 3 félig – meddig megírt regényem. Borzasztóan szeretek történeteket írni. Talán nem is csak írom őket – a hétköznapjaimban is állandóan benne élek valamelyikben.
- Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?
- Vannak történeteim, amelyek évek óta befejezésre várnak, illetve egy tematikus verseskötet kiadását is fontolgatom – ötletekben és tervekben sosem szenvedtem hiányt, a megvalósítással kapcsolatosan azonban állandóan külső-belső akadályokba ütközöm. Most például ki kell találnom, hogy a születendő kisfiam gondozása mellett hogyan építem be a mindennapjaimba az írást.
- Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az
Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges
tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?
- Ha publikációs felületként tekintünk rá, a legnagyobb előnye
egyben a hátránya is. Néhány jó #hashtaggel bárki bármikor bármilyen szöveget
eljuttathat egy széles olvasóközösséghez minőségtől, korhatártól, témától
függetlenül. Úgy vettem észre, a szöveges tartalom nem jelent különösebb
hátrányt, láthatóan van rá kereslet, különben nem terjedt volna el. Ugyanúgy
megvannak a többezres követő táborral rendelkező „celebek” és a kevésbé
népszerű, de annál érdekesebb felhasználók is, mint a mezei képes profilok
esetében. A követők száma nem mindig a tartalom minőségét, hanem a széles
ismeretségi kört tükrözi.
- Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek
ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges
tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?
- Ha valaki szeretne „komolyabb” felületen is megjelenni van
néhány folyóirat és platform, amely folyamatos pályázat keretein belül várja a
kezdő írók alkotásait, de ha a klasszikus ismertségre vágyik az illető, még
mindig a közösségi média erre a legalkalmasabb. Az emberek mindig is szerették
a személyes történeteket és bekukkantani a színfalak mögé. Emiatt nyilván
kedveltebbek azok a felhasználók, akiknek az élete a miénkkel párhuzamosan, a
szemünk előtt zajlik.
- Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes
megfogadni? Ha igen, mi az?
A többi kezdő író/költő számára is ugyanazt javaslom, mint
magamnak: tanulni, tanulni és olvasni! Nagy elődeink is tanulták a vers
mesterségét. Ezt a 21. században – bármilyen tehetséges és ihletett is az ember
– sem szabad elkerülni, még akkor sem, ha az illetőnek történetesen eszébe
sincs hexameterben verset írni. Minél több eszköz áll a rendelkezésünkre, annál
szabadabban tudunk alkotni és ez amellett, hogy hasznos rendkívül inspiráló is
tud lenni.
- Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az
influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből
influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?
- Ma már bármi lehetséges. Politikai és ideológiai célok
népszerűsítésére egy ilyen platform remekül alkalmazható, azonban úgy vettem
észre, hogy a legtöbben inkább önkifejezésre használják a verstagrammjukat.
- Ma, 2019-ben milyen lenne egy ideális irodalomóra?
Hogyan ismertetnéd meg a diákokat a költészettel? Melyek azok a műfajok, vagy
ha az Instagramra gondolok, tartalmak, amelyeket érdemes lenne megismertetni?
- Nehéz kérdés, hiszen mindenkit más és másként fog meg az
irodalomban. Talán első sorban kortárs költők, vagy olyan klasszikus szerzők
műveihez nyúlnék, akiknek a művei aktuális vagy örökérvényű témákat örökítenek
meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!