Mondj röviden pár szót magadról!
Nos, akkor talán kezdjünk is a kötelező életrajzi
dolgokkal. 1991-ben születtem Tatán. Ott is nőttem fel a környéken. Ugyan
eredetileg az orvosira készültem, de aztán egy pár éves kitérővel végül
közgazdász lettem. Jelenleg Budapesten élek. Szeretek sportolni, 6 éven át
kajakoztam és 4 évig atletizáltam, de sajnos az egyetem miatt ezeket abba
kellett hagynom. Egyébként pedig teljesen átlagos embernek tartom magam. Habár
lehet, hogyha megkérdeznék egy-két ismerősömet ők teljesen mást mondanának.
Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?
Nem igazán. Alapvetően olvasó/nézőként bármi olyan jöhet,
amit valamiért érdekesnek tartok. Alkotóként is inkább igyekszem magam nem egy
zsánerhez kötni.
Hogyan szeretted meg az irodalmat? Mikor írtad az első
műved?
Igazából az a vicces, hogy kezdetben rohadtul nem
szerettem olvasni. Aztán szerencsére, mint sokan másoknál közbelépett Rowling
és Harry Potter. Az első művemet pedig még gimiben írtam, ami egyébként egy
vers volt és az egyik helyi versenyen még egy díjat is nyertem vele. Aztán
hosszú időre parkoló pályára került nálam a dolog, míg nem 2014-ben jött egy
olyan ihlet, aminek kapcsán eldöntöttem, hogy ténylegesen is az írással
szeretnék foglalkozni.
Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc íróid, költőid?
Ez elég változó, bár sok olyan regényem van, aminek egy
bugyuta álmom volt az alapja. Például ilyen a már megjelent Hogyan ettek meg
című regényem is. Kevdenc íróm igazából nincs, de mondanom kellene pár olyat,
akiket kedvelek, akkor egyértelműen Drew Karpyshyn, Steve Perry vagy Timothy
Zahn. Illetve Karen Traviss.
Mi volt a legnagyobb akadály, amellyel íróként valaha
szembe kellett nézned? Mennyire volt nehéz elindulnod az írói pályán?
Magával a konkrét írással sosem volt bajom. Persze voltak
olyan pillanatok, amikor akadozva ment az írás, de az szinte mindig kizárólag
valamilyen magánéleti ok miatt. A legnagyobb akadály pedig egyértelműen az
volt, amikor 2018 elején befejeztem a legelső könyvem és szembesülnöm kellett
vele, hogy idehaza a könyvkiadás… hát finoman szólva is elég nehézkes.
Függetlenül attól, hogy ki és mennyire tehetséges. Vagy milyen adott művének a
minősége.
Mi az írói hitvallásod? Mi az az üzenet, amit a
műveid segítségével közvetíteni szeretnél?
Őszintén szólva, sose szerettem azokat az alkotókat, akik
annyira nagyra vannak magukkal, hogy így a művésziesség jegyében összehordanak
mindenféle zagyvaságot és azután azt akarják úgy eladni, mint a kultúra ne
továbbja. Sajnos nagyon sok ilyen hazai alkotó van. Én csupán annyit csinálok,
hogy leírok bizonyos dolgokat egy általam érdekesnek vélt szemszögből. És
reménykedek benne, hogy ez másoknak is tetszeni fog.
Mit gondolsz, van olyan tanács, amit kezdőként
érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?
Csupán egy valami és ez nem csak az írásra érvényes. Még
pedig az, hogy csináld. Bármilyen nehéz is. Csináld. Más különben soha sem
leszel vele kész.
Mik a jövőbeli terveid?
Nos, nem titok, hogy én jövőben szeretném, ha az általam
írt könyveket megfilmesítenék. Sőt, én magam is szeretnék a filmiparban
elhelyezkedni, mint forgatókönyvíró és rendező. Nyílván tisztában vagyok vele,
hogy ez egy hosszadalmas folyamat, mire eljutok oda és sajnos azt is egyre
inkább tapasztalom, hogy idehaza nem nagyon adottak hozzá a feltételek.
Emellett van egy saját youtube csatornám, amit bár ugyan a kényszer szült mégis
szeretek vele foglalkozni. És persze szeretném még további regényeket
megjelentetni. Ha kell, akár úgy is, hogy saját kiadót nyitok hozzá.
Keresd Ádámot a YouTube-on, és olvasd írásait a blogján!
Fotó: Kolev Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!