"A jó novella beszippantja az olvasót" - interjú Velencei Ritával

Velencei Ritát korábban már alaposan kikérdeztem a Kávé és krémes című regénye kapcsán a romantikus irodalomról, most azonban új vizekre evezünk, elmeséli, mi történt vele a legutóbbi beszélgetésünk óta, hogy szerinte milyen egy jó novella, és hogy el tudná-e más zsánerben is képzelni magát. 

Az első interjúnk óta eltelt közel két év. Mi történt veled azóta?

Miután a humoros, könnyed Kávé és krémest követően egy kosztümös regénnyel Angliába vittem az olvasóimat, ez utóbbinak a párhuzamos történetét írtam meg 2018-ban Camelia címen. Ez is egy naplóregény lett, amely a Gwendolyn történetét más szemszögből meséli el, sok új fordulattal és rejtéllyel. Az angol romantika, a klasszikusabb stílus kedvelői számára ajánlom ezt a két könyvet. A legújabb történetem pedig, az Édes meglepetés egy karácsonyi kisregény: egy fiatal tanárnő a főszereplője, aki reggelente egy-egy süteményt talál az asztalán a tanáriban. Miközben megpróbálja kideríteni, ki lehet a titkos rajongója, a karácsonyi kórus szopránszólistájaként szembe kell néznie egy ádáz vetélytársnővel is. Azoknak ajánlom elsősorban, akik szeretnek egy könnyed, kedves történet olvasásával is ráhangolódni az ünnepekre.

Gwendolyn mellett megismerhettük az ikertestvérét, Cameliát is. A két lány története a Titkok és vétkek című könyvedben fonódik össze. Miért tartottad szükségesnek ezt a lépést, mi volt a három kötet koncepciója?

A Gwendolyn olvasói közül többen úgy vélekedtek, hogy túl rövid lett a történet, szívesen olvastak volna többet a két nővérről. Emiatt vágtam bele a Camelia megírásába, ami a végén kétszer olyan hosszú lett, mint az első kötet. Mivel a két történet tulajdonképpen egy, és előnyösebb az olvasást a Gwendolynnal kezdeni, eszembe jutott, hogy egy kötetbe is lehetne fűzni a két sztorit. A végső indíttatást az adta, hogy találtam egy borítónak alkalmas fotót, ami tökéletesen visszaadja a történet hangulatát. A Titkok és vétkek egyelőre csak e-könyvként kapható.

Olvashatjuk a neved a Zsáner-füzetek szerzői között is, amelyben több kortárs író novellája, regényrészlete is megjelenik több különböző műfajban. Mesélj egy kicsit ezekről a kötetekről!

Ez egy egyesületi formában működő e-könyvkiadó kiadványa. A szerzőtársak személyében egy nagyon szimpatikus csapatot ismertem meg. A Zsáner-füzetek az írásainkból adnak ízelítőt, a romantikától a krimin át a thriller műfajáig számos különböző stílusban és zsánerben. Eddig három antológia jelent meg, amelyek ingyen vagy nagyon olcsón elérhetőek az olvasók számára, hogy beleolvashassanak az írásainkba, és új kedvencekre találhassanak közöttük.

A regényírás mellett a novellaírás is közel áll hozzád, a Levendulaméz című köteted például egy novellagyűjtemény. Hogy érzed, az olvasók hogyan viszonyulnak általánosan a novellákhoz? Hogyan lehetne népszerűbbé tenni ezt a műfajt?

A novella még mindig nem túlzottan népszerű, talán annak is betudható ez, hogy az irodalomtanításban viszonylag kevesebb figyelmet kap. Az olvasók körében is kissé mostohán kezelt műfajról van szó… Pedig egy jó novella esetenként akár többet is adhat az olvasónak, mint egy regény. A tömörségéből fakadóan más élményt jelent novellát olvasni, és kifejezetten ajánlott azok számára is, akik nem tudnak sok időt szánni az olvasásra. Én úgy látom, hogy azok, akik rákapnak a novellaolvasás ízére, végül megszeretik. Ajándékba például előnyösebb novelláskötetet adni, mert ezzel szinte lehetetlen melléfogni, a megajándékozott nagy valószínűséggel találni fog a történetek között olyat, amelyik megfogja őt. Ami a népszerűbbé tételt illeti: úgy gondolom, hogy a különböző novellapályázatok, amelyeken közönségszavazásra van lehetőség, jó alkalmat adnak arra, hogy minél többet olvassunk ebből a műfajból.

Neked vannak nehézségeid novellaírás közben? Szerinted mitől jó egy novella?

Novellát nem tudok mindig írni. Ehhez nekem hangulat kell és egy kiinduló gondolat, egy életérzés vagy egy konfliktus. Ezért az „üljünk le és írjunk meg egy novellát” módszer nálam nem szokott működni. Amikor azonban elkap az ihlet, egymás után akár többet is papírra vetek néhány nap alatt. Szeretek hosszabban is eldolgozgatni rajtuk, bővítgetem a történetet, csiszolom a mondatokat. Most is van készülőben egy novelláskötetem, de mindezek miatt lassan érik, jelenleg körülbelül húsz rövid kis történet várakozik a számítógépemen.

A jó novella beszippantja az olvasót, mintha ő maga is résztvevője lenne az eseményeknek. Úgy mesél el valamit, hogy közben el is hallgat, ránk bízva a tanulságot vagy egy végső következtetést, tehát az olvasót bizonyos mértékig a leírtak továbbgondolására készteti. Ilyen szempontból a novellák elgondolkodtatóbbak lehetnek, maradandóbb élményt adhatnak, mint egy szórakoztató regény.

A romantikus irodalom mellett milyen más zsánerben tudnád elképzelni magad?

Ami biztos, hogy krimit és thrillert, vagy épp drámát és verset sosem fogok írni… Van viszont egy lassan érő elképzelésem egy szimbolikus meseregényre, több éve gyűjtögetem hozzá az ötleteket, szereplőket, bonyodalmakat. Ha sikerül kigondolnom a részleteit, akkor szívesen megírnám egyszer ezt is. Készült néhány vázlatom egy komolyabb hangvételű regényhez is, amely a gyógyulásról szól, ebben kevesebb szerepet szánok a humornak és a romantikának, amelyek egyébként szinte minden írásomat jellemzik. Ennek a történetnek a háttere egy sorsdöntő utazás lesz Olaszországon át, ezért a megírásához komolyabb kutatómunkára lesz majd szükségem.

 Mik a jövőbeli terveid?

Van egy elkészült, Dániában játszódó kisregényem, és folyamatban van egy másik is, amit a Levendulaméz és bodzaszörp című novellám történetéből kerekítek tovább. Az elképzelésem az, hogy ez a két kisregény és az Édes meglepetés végül majd egy kötetbe kerüljön, mivel mindegyik kapcsolódik valamiképpen a karácsonyhoz. Egy izgalmas munkán is dolgozom: egy olyan novellán, ami tíz írónő stílusában mesél el egy egyszerű kis történetet. Ehhez a munkához mindegyik szerzőtől elolvastam egy-két könyvet, hogy át tudjam venni a stílusukat; többek közt Austen, Eliot, Emily Brontë, Agatha Christie fejezete is elkészült, már csak kettőt kell megírnom. Nagyon élvezem ezt a fajta írást, sokkal könnyebben megy, mint az elején gondoltam – az austeni részt például kevesebb mint egy óra alatt írtam meg. Legújabban a Kávé és krémes folytatásának értem a végére, a Tiramisu szerkesztési munkálatain dolgozom, a lektorom javaslatait igyekszem beleépíteni a szövegbe. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor 2021 elején az olvasók kezébe kerülhet ez a könyv is.

Velencei Rita műveiről megtudhatsz többet a WEBOLDALÁN, illetve követheted munkásságát a FACEBOOKON IS!

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon!