Instaköltészet testközelből: Az instaköltészet és a kétezres évek költőpalántái

Mit gondol az instaköltészetről valaki, aki 2000 után született? Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat legújabb alanya Bianka,  aki az Escaped Soulpieces oldalon osztja meg verseit. A sorozat eddigi legfiatalabb alanya még csak 16 éves, és csak nemrég indította el az oldalát, válaszai azonban tökéletesen rávilágítanak arra, hogy a 2000 után született generáció hogyan tekint az Instagramra és az instaköltészetre. 

Mondj röviden pár szót magadról!

A nevem Bianka, az Insta oldalam Escaped Soulpieces néven üzemel kb. 1 hónapja, azelőtt a saját profilomon raktam ki storyba a verseim. Talán meglepő, de csak 16 éves vagyok. Mindig is szerettem a művészetet, konkrétabban a költészetet, zenét.

Többnyire a szerelmi témákban érzem magam otthonosan, az írásaim zöme szerelmes vers. 

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Az első versemet negyedik osztályban írtam meg, 10 évesen. Az iskolában volt egy versíró pályázat, ahová minden osztályból legalább egy-két személynek jelentkezni kellett…volna. De senki nem ment a mi osztályunkból, ezért kötelezővé tették, hogy mindenki írjon egyet. Témája a tavasz volt. Mindig is otthon éreztem magam a természetben, így egy igen személyes verset sikerült megírnom. Nyilván nem volt profi, szinte csak a rímekre figyeltem, de nagyon élveztem. Öröm töltött el az írása közben. Néhány évig ezzel nem foglalkoztam, mert nem mozgatott belülről semmi. Aztán 13 évesen ismét ajánlottak egy pályázatot. Írtam egy verset, azzal meg is nyertem. Akkor kezdtem rájönni, hogy boldoggá tesz a versírás. Ezzel ellenben az irodalomórákat nem kedveltem túlzottan – még akkor sem, amikor verseket olvastunk, elemeztünk. A költészetet ez alatt az út kedveltem meg, egy hosszú folyamat során. Egyre többször éreztem meg, milyen felemelő érzés egy vers üzenetét megfejteni, és mekkora boldogságot ad, csakúgy, mint mikor valaki más fejtegeti az én versemet.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Én azt gondolom, hogy manapság alapvetően az Instagram egy nagyon jó lehetőség arra, hogy megismertessük magukat valamilyen úton-módon, hiszen ez a platform rengeteg fiókkal rendelkezik. Bár több selfie-t látunk fent, kezdenek elterjedni az idézetes oldalak is, amelyeket (leginkább a kamaszok) nagy lelkesedéssel követnek. Főleg, mert azok az idézetek a lelküket ápolgatják. Ugyanezt kiválthatja belőlük egy vers is, de a legtöbben a hosszabb szövegeket csak átugorják, elgörgetnek felette. Ilyen szempontból hátrány, viszont nagy előny a zárójelbe rejtett kulcs, hogy a kamaszokról van szó, akik – kivétel erősíti a szabályt – maguktól el nem olvasnának egy verset sem. 

Szerintem, ha fel akarod kelteni valaki érdeklődését egy írásoddal, az első sort olyannak kell megírnod, ami megszólítja az olvasót. Az én oldalamon van egy pár videós feldolgozás is, azok ugyanannyi likeot kapnak, mint a hosszabb verseim. A pár sorosak többet. Ez tükrözi azt, amit már fentebb leírtam. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

~ 21 ~

Megszöktetett Lélekdarabkák (@escaped.soulpieces) által megosztott bejegyzés, Ápr 8., 2020, időpont: 2:43 (PDT időzóna szerint)

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Nagyon sok helyzet, ember inspirál. A gondolataim is, vagy az álmaim. A természet. Ha jön egy hirtelen gondolat, a kezem diktál és meg nem állok a vers végéig. Eleinte csak magamról írtam, de később rájöttem, hogy másokról is, vagy mások szempontjából is szívesen közelítek meg dolgokat. Alapvetően egy érzékeny lelkű ember vagyok, ezért sok szituáció meg tud érinteni, elgondolkoztatni, amiből később egy vers lesz. Kedvenc kortárs költőm Varró Dániel, de nagyon kedvelem Szabó T. Anna és Papp Ádám írásait is, őket követem Instán.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Majdnem mindent szeretek, nehéz lenne kiválasztani a kedvenceimet. Amit érdekesnek tartok, hogy milyen gyorsan tud változni egy ember ízlése: régebben nem igazán rajongtam a slamekért, de kb. egy éve, amióta a falunkba ellátogatott egy slammer, egyre jobban tetszik. Ráadásul nemrég megismertem személyesen is valakit, aki slamel, ő is könnyen bele tudott vinni a műfajba.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Általános iskolában rendszeresen írtam novellákat, pályázatokra küldtem azokat és szép eredményeket is értem el velük. Mostanra már inkább a versek foglalkoztatnak. Bár nagyon régen írtam prózát, lehet, hogy ha most megpróbálnék írni egyet, ugyanúgy élvezném, mint régen… ezt most nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ebben a pillanatban nem érzek késztetést ennek írására. 

Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

Szerintem az instaköltészetet nem feltétlen kell szembeállítani a költészettel. Ez nem egy irodalmi ág, csak magát a platformot jelöli, ahol közlöm a verseimet. Nem meglepő, hogy sokan támadják, mert akárki indíthatna egy oldalt, ahova kirakja az alkotásait. Követőket szerezni sem nehéz, arra ott vannak a hirdetések, plusz egy új fiók bekövet mindenkit, akit csak tud, ami után a visszaigazolókból már kialakul egy kis követőtábor. Nagyon hosszú út lesz, amíg én is ismertebb leszek, el kell érjek egy olyan szintet, ami után mondhatják az emberek, hogy egy olyan instaköltő vagyok, aki tényleg megérdemli az elismerést – hiszen ahogy az előbb leírtam, alapvetően nem olyan nagy dolog egy ilyen instafiók kezelése, vezetése.

  

Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Én is kezdő szerző vagyok, így a tapasztalatomat tudom leírni. Nehéz összeszedni a nagyobb közönséget, eleinte szinte csak az érdeklődő ismerőseim látogatták az oldalam, aztán egy kihívás során amit Fiókországnál láttam, szereztem új követőket, ez például egy nagyon jó lehetőség volt. Néha másokkal „reklámozzuk egymást”, ezzel is lehet közönséget toborozni. De persze onnan is csak akkor jönnek, ha jól írsz. :D Tehát első sorban ez a fontos, mondjuk ezt az elejére is írhattam volna. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

~ 10 ~

Megszöktetett Lélekdarabkák (@escaped.soulpieces) által megosztott bejegyzés, Márc 27., 2020, időpont: 9:48 (PDT időzóna szerint)

Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

Mindenképpen. Nekem egy nagy álmom, hogy egy kötetben megjelentessem a verseimet, hiszen amit a virtuális világba posztolok, nem kézzel fogható. Azért, szerintem minden költő vágyik arra, hogy kimondhassa: „Megjelent a saját kötetem!” :D (Jó szívvel ajánlom a Szívlapát c. verseskötetet mindenkinek!)

 Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Én is kezdő vagyok, és ezt a kérdést én is feltettem egyszer valakinek. Ezért azt írnám le, amit én is megkaptam az illetőtől, kiegészítve egy-két saját gondolattal: olyan verset kell írnom, ami az olvasóban elindít egy gondolatot. Ami után meg akarja fejteni, mit szeretnék üzenni. Írjam körül, mire gondolok, de a közepét hagyjam meg neki, hogy mi ketten, közösen alkossuk meg a művet – amit ő érez, én versbe foglalom egy másik világ közös nyelvével.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Lehet valaki versekkel is influenszer, de ő már nem költő lesz. Egy költő azért ír verset, hogy amikor publikálja, egy közvetlenebb, barátibb kapcsolatot létesítsenek a célközönséggel, nem azért mutogatja a mesterműveit, hogy kapjon érte bármilyen kézzel fogható értéket. Egy instaköltő feladata szerintem részben az, hogy a fiatalabb generációkkal megismertesse a költészetet. A szabadabb kifejezések segítségével meg tudja értetni, hogy az irodalom nem feltétlen bajszos emberek archaikusan kifejezett gondolatai lehet.

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

A célom önmagam kifejezése és az írásaimon keresztül való ismerkedés az emberekkel. Sokkal könnyebben jönnek ki a lelkemből bizonyos dolgok vers formájában, mint egyszerű szavakként. Mélyebb érzelmeket írok le, amelyek nehezen jönnek ki a számon.

Egyelőre hobbinak tartogatom, de talán később, felnőttkoromra komolyabb terveim is lesznek vele.

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon!