Dereck nem halhat meg /részlet/

Toby ahelyett, hogy egyenesen a főnökhöz ment volna, elcibált Ritához, amiért egy napon álmában vágom le a tökeit. Lüktet bennem az adrenalin, és egyre dühösebb vagyok, mert ez a barom képes volt elhozni ehhez a bányarémhez. Mivel nála fegyver is van, nem kellett sokat győzködnie. Vezekelnem kell, bár úgy érzem, nem követtem el bűnt. Ritának tudatosítania kell magában, hogy soha nem kaphat meg egy hozzám hasonló férfit, ha úgy viselkedik, mint egy infantilis idióta. A testi adottságai sem segítenek a helyzetén, de talán ha ápoltabb lenne, nagyobb eséllyel találhatna magának egy hozzá hasonlóan elcseszett, unalmas alakot, akivel akár az egész univerzumot is benépesíthetik pattanásos, fogszabályzós, zsíros hajú, büdös gyerekekkel.

Nem hiszem el, hogy megteszem. Épp most lépek be Toby lepukkant házába, hogy bocsánatot kérjek a bányarémtől. Ráadásul Toby egy pillanatra sem tágít mellőlem, ami valamiért a szokottnál jobban feszélyez. Talán a kabátjában lapuló kilencmilliméteres az oka.

Rita persze azonnal észrevesz. Te jó ég, itt is hagymaszag terjeng, és talán nagyobb a rendetlenség, mint az én lakásomban. Nyelek egyet, majd Ritára nézek. Nem tudom, hogy fogom ezt kibírni. A zsíros haja a fejbőréhez tapad, és egy masnis bébinyúl van a pólóján. Ezt én nem tudom komolyan venni, de még mielőtt megszólalna, belekezdek a mondandómba.

–  Rita! Szeretnék elnézést kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Nincs mentségem, nem igazán tudtam, mit mondok vagy teszek, és tegnap nehéz napom volt, szóval… sajnálom, ha megbántottalak.

Toby feszülten figyel minket. Igazán kereshetne magának valami izgalmasabb elfoglaltságot. Mondjuk felhívhatná Rosenberget, hogy megnyugtassa. A pénz átadása ugyanis a legnagyobb rendben ment, már csak Rosenberghez kell eljuttatni. Jó lenne sietni, csak hogy túléljük a napot.

–  Ne így kérj bocsánatot, Dereck – reagál erre Rita.

Akkor mégis hogy? Istenem! Csak néz rám, és majd’ elalél, ki tudja, mi jár a fejében, és én meg itt állok zavarodottan, mert nem hagy nyugodni a tény, hogy Tobynál fegyver van.

–  Nézd, én tényleg sajnálom, hogy így viselkedtem veled, és már ezerszer megbántam, hidd el! – Leginkább azt, hogy egyáltalán szóba álltam veled.

–  Nem innál meg velem egy csésze teát a szobámban? Kettesben – Ha odabent megpróbálja levenni a felsőjét, vagy bármilyen módon közeledni próbál, nem állok jót magamért.

Csak bólintok, mert ha bármit is mondok, akkor újra megbántanám. Tobyra pillantok, aki fenyegetően méreget. Inkább bemegyek Rita szobájába, hogy legalább tőle megszabaduljak egy rövid időre. Egy percre magamra maradok, a csúfság ugyanis a konyhában megy a teáért. Legalább kifújhatom magam. Ez a szoba ugyanolyan lepukkant, mint a ház többi része. Egy ágy, egy régi szekrény és egy asztalka van benne. Az ágyon egy fekete macska nyújtózik, de leugrik, amint leülök mellé. Tömény füstölőillatot érzek, mintha tömjén lenne, de nem tudom pontosan megállapítani.

Rita hosszasan elbíbelődik a konyhában, ami gyanakvásra ad okot. Mégsem léphetek le, ha Toby egyszer már iderángatott, bár kezd egyre jobban aggasztani, hogy a pénz még mindig a kocsiban van. A főnök helyében már nagyon ideges lennék, csodálom, hogy még egyikőnket sem kereste telefonon.

A csúfság hamarosan mosolyogva lép be az ajtón. A macskája persze egyből a lábához szalad, amitől egy kicsit megbillent a kezében a tálca, de sajnos minden a helyén maradt. Rita ritka gondosággal tölti ki a teát a csészékbe, és még nagyobb gondossággal, és még nagyobb és félelmetesebb mosollyal nyújtja át az adagomat. A sárga fogak között éltelmaradékot fedezek fel. Csak tudnám, miért büntet a sors ezzel a bányarémmel! Inkább elmegyek egy templomba, és meggyónom minden bűnömet, mint hogy akár csak egyetlen perccel is többet töltsek itt.

–  Na, és jól érezted magad tegnap este Emmával? – kérdezi, miközben mellém huppan. Kellemetlen a közelsége, a lábunk szinte összeér.

Tovább olvasnád a kisregényt?  Hívj meg egy kávéra Patreonon! 

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!