"Klisé vagy nem, de a természet is inspirál" - interjú Horváth Krisztivel I Instaköltészet testközelből

Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat  célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek? Ezúttal Horváth Kriszti, a  @krisz_toll oldal szerkesztője válaszolt.

Mondj röviden pár szót magadról!

Frissen érettségizett vidéki lány vagyok, aki bár utált olvasni, mégis belekezdett az írásba. Általános iskolában vált valóban a hobbimmá, ekkor egyik barátnőm Krisztollnak kezdett hívni. Innen jött az ötlet, hogy ezt a nevet válasszam az oldalnak.

 Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Viszonylag sokáig nem szerettem olvasni, ha jól emlékszem, 12 évesen olvastam el az első könyvet önszántamból. Írni ennél korábban kezdtem el, már 8 évesen történeteket találtam ki és írtam le. Az első versemet 14 éves koromban írtam, az első szakításom napján. Csak a közös emlékekre tudtam gondolni, amik rímekben törtek elő. Így hát elkezdtem írni. Ebből született életem első verse, az Emlék. Rá következő éjjelen írtam még egyet, aztán még egyet… Sosem gondoltam át, hogy mit írok, egyszerűen éreztem valamit és örültem, hogy ez jól is hangzik :)

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Az életemből. Elég izgalmas, ahhoz, hogy inspirálni tudjon, és ha mégsem történne semmi, hát megteremtem magamnak. Ezen kívül, klisé vagy nem, de a természet is inspirál. Egy egyszerű madárcsicsergés tudja legkönnyebben megteremteni az alkotáshoz szükséges hangulatot. Ha szomorú vagyok, ha vidám, akkor is megtalálom az adott érzelmet legjobban előhívó momentumot a környezetemben. Kedvenc költőim Radnóti Miklós és Ady Endre. Kortárs írók közül az abszolút kedvencem Csabai Márk, az Instagramon azonban nem nagyon követek híres költőket. Azonban nagyon szeretem @papirlapok, @csonguversek, @felbarnapetofi, vagy @sunkissed_gummybear műveit.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

–ÖNVÁD–😤 . . . #krisztoll #önvád #természet #irodalom #kortárs #költészet #kortársköltészet #kortársirodalom #poet #poetry #poetrycommunity #vers #versek #magyarvers #magyarversek #insta #instavers #instaversek #saját #sajátvers #mutimitírsz #mutimitcsinálsz #posztoljverset

H. Kiki🌷 (@krisz_toll) által megosztott bejegyzés, Ápr 29., 2020, időpont: 2:35 (PDT időzóna szerint)

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Szeretem a rövid, pársoros írásokat, amik tömören összefoglalják a lényeget, bár sokáig csak terjedelmesebb verseket írtam. A mai napig sokkal büszkébb vagyok egy-egy hosszabb, költőibb versre. Regényeimben többnyire a beteljesülhetetlen szerelem kérdéseit feszegetem. Érdekesnek találom a különféle személyiségjegyeket és jellemfejlődéseket, azokat a tipikus emberi tulajdonsokat, melyekben talán mindenki kicsit magára ismerhet. A novelláimban szeretek az emberi lélek mélyére nézni.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban? 

Mint ahogyan azt feljebb már említettem, 8 évesen kezdtem el meséket írni. Később már novellákat írtam, amikkel felsős korom óta vettem részt versenyeken is. Hetedik osztályos koromban jött az első regényötlet (ami azóta is csak egy ötlet :)), innentől vetettem bele magam komolyabban a témába, mellyel kapcsolatban már egy tanfolyamot is elvégeztem. Nem könnyű műfaj, nagyon sok tervezést, kreativitást és egyben kutatómunkát is igényel. Izgalmas dolog kitalálni egy saját, önálló karaktert, megismerni valakit, akiről eddig semmit nem tudtunk. Olyan dolog ez, mint a barátkozás. Nagyon szeretem.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Nem tartom rossz dolognak az Instagramot, de mivel ez alapvetően egy képmegosztó felület, a többség azért jár fel ide, hogy kikapcsolódjon, és bár ennek jó módja az olvasás, mégsem jellemző, hogy az emberek ezen a felületen keresnének lelki feltöltődést. Így hosszú bejegyzések posztolására majdhogynem alkalmatlannak találom. A problémát abban látom, hogy tulajdonképpen bárki létrehozhat egy saját oldalt, amit aztán telepakolhat semmitmondó, klisés üzenetekkel, ezáltal többezres követőtábort állíthat fel magának. Míg azok, akik valóban saját kútfőből merítenek, és valódi értéket kívánnak közvetíteni, sokkal nehezebben terjednek el széles körben. A fiatalok többsége ugyanis nem ezt keresi ezen a platformon.

Rövid, haiku jellegű szövegek többeket érdekelhetnek. Ez pont annyi idő, amit az ember egy bejegyzésre szán, s talán valami meg is fogja belőle, elgondolkodtatja. Így az instaköltészet talán mégis eléri a célját, eljut az erre fogékony fiatalokhoz, s még ebben az internetközpontú világban is szolgáltat egy kis szépet és értékeset a mindennapokba.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Engem személy szerint zavarna egy lelki értékeket közvetítő oldal esetében, ha állandóan a képembe tolnák a reklámokat, de semmi nem elképzelhetetlen… Az instaköltők feladatának leginkább azt tartom, hogy igyekezzünk egy percre megállítani az olvasót, hogy elgondolkozzon és saját életére nézve értelmezze a leírt a sorokat. Ha csak elolvassák, de nem értik meg annak üzenetét, a munkánk voltaképp felesleges.

Az instaköltészetszet helye az irodalmi diskurzuban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

Véleményem szerint a fiatalabb korosztályt leginkább az interneten, a különféle platformokon keresztül lehet elérni. Az, hogy ez sokaknak nem tetszik tény, de ez a szomorú igazság. Semmi esetre sem jó, hiszen semmi nem fogható ahhoz az élményhez, amikor egy esős, őszi napon az ember bekuckózik a takaró alá, egy könyvvel a kezében. De én bízom abban, hogy azok a minőségi tartalmak, amiket közzé teszünk egyre több emberhez, egyre több fiatalhoz fog eljutni, s ezáltal visszavezeti őket a valódi, papíralapú olvasáshoz. Ha csak egy embernél sikerül ezt elérnünk, már jók vagyunk :) Rangsorolni lehet, azonban ez egyénenként változó. Életkortól, személyiségtől és adott lelki állapottól is függ, hogy ki melyik fajta irodalmat/költészetet részesíti előnyben.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

–PORRÁ ZÚZVA– 💨 . . . #krisztoll #porrázúzva #porbóllettünk #porbóllettélporráleszel #reménytelenség #álom #szerelem #kívánság #irodalom #kortárs #költészet #kortársköltészet #kortársirodalom #poet #poetry #poetrycommunity #vers #versek #magyarvers #magyarversek #insta #instavers #instaversek #saját #sajátvers #mutimitírsz #mutimitcsinálsz

H. Kiki🌷 (@krisz_toll) által megosztott bejegyzés, Máj 13., 2020, időpont: 6:48 (PDT időzóna szerint)

Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Az internet világa számtalan kaput és lehetőséget nyit meg előttünk. Azonban nem elég csak jó marketingesnek, vagy csak tehetséges szerzőnek lenni, ezt a kettőt együtt kell tudni alkalmazni. Eleinte azt kell megmutatni, hogy milyen vagy te. Milyen műfajban tevékenykedsz, milyen az írói stílusod, meg kell szerettetned magad. Ha ezzel az ember elér egy nagyobb követőtábort, azok már igényelhetik a személyes tartalmat, azonban a mai világban lassan három kattintás is elég ahhoz, hogy egy számomra idegen emberről is mindent megtudjak… Talán hasznosabb a személyes dolgokat ezesetben háttérbe szorítani és csak a lényegre, a közvetítendő üzenetre helyezni a fókuszt.

Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

Természetesen fontos. A kötetben kiadott művek számomra (és szerintem minden szerző számára is) sokkal nagyobb értékkel bírnak, mint egy egyszerű Instagram poszt. Míg az instaköltészet inkább a fiatalabb réteget tudja megmozgatni, addig egy kötettel már az érettebb olvasóközönség is megérinthető, ezáltal szélesíthető az olvasóközönség.

Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Mivel én is kezdő vagyok, most tulajdonképpen magamnak adok tanácsot, ami elég vicces :) Én általában arra gondolok, hogy Berzsenyi Dániel is hét éven át írt csupán az asztalfiók számára, s mikor végre felvállalta magát, akkor sem tetszett mindenkinek. A költészete mégis jelentős a magyar irodalomban. Az önbizalomhiány, a saját magunkban és a saját munkánkban való kételkedés, mondhatni íróbetegség.

 Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Szeptembertől kezdem az egyetemet, így az elsődleges célom ott helytállni és elkezdeni a saját, önálló(bb) életem. Az írással is vannak céljaim. Már jó ideje dolgozom egy regényen, s még azon túl is számtalan regényötlet lapul a fiókomban, így természetesen tervezem a könyvkiadást is. De, ha ez nem is sikerülne, az írás akkor is mindennapos lenne az életemben.

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon!