"Az érzelmek fognak meg leginkább egy-egy műben" - interjú Császár Viktóriával I Instaköltészet testközelből

Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat  célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek?  Ma Császár Viktória, a modern.juliets oldal szerkesztője válaszol. 

Mondj röviden pár szót magadról!

Császár Viktóriának hívnak, 19 éves vagyok és a Pécsi Tudományegyetemen hallgatok politikatudományt. Március közepén hoztam létre Instagram-oldalamat „modern.juliets” néven verseim megosztására, mely azóta több, mint 600 követőt számlál.

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Tizenhat éves koromig az írás olyan dolog volt, melyhez nem fűztek érzelmek, csak csináltam, mert úgy éreztem, csinálnom kell. Természetes volt, hogy naplót vezetek, rövid történeteket írok. 13 évesen indítottam egy saját blogot, ahol főként érzelmi és természeti ihletésű rövidprózákat osztottam meg. Középiskolai tanulmányaim alatt szerettem meg igazán a lírát, első komolyabb versemet 16 évesen írtam a Magyar Irodalmi Ház egyik pályázatára.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

- Rhizai -

@ modern.juliets által megosztott bejegyzés, Ápr 30., 2020, időpont: 10:58 (PDT időzóna szerint)

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Rengeteg dolog van, ami megihlet, talán a természet és az erős érzelmek azok, melyekből a legtöbbet merítem. Emellett még a képzőművészet, a zene és mások alkotásai inspirálnak, meg persze saját személyes kapcsolataim – a családom és a párom. Mindig érdekelt, milyen érzés lehet olyan szerelmes verseket kapni, mint amilyeneket én írok.

Külföldi szerzők közül számomra Bukowski az alfa és az omega. Nyers, pontos és éles, mégis érzelmes. Nem ugyanazon évtizedekben élünk, nem egyezik sem a nemünk, sem az életkörülményeink, mégis úgy érzem néha, ő az egyetlen, aki valóban ért engem. Magyar szerzők közül Ady Endréért vagyok hasonlóan oda, Radnótit és József Attilát is sokat olvasom. Instán nagyon sok kortárs szerzőt követek, ismertebbek közül talán csak Kemény Zsófit és Tisza Katát. Závada Pétert is szívesen követném, ha lenne fiókja.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Az érzelmek fognak meg leginkább egy-egy műben, ha költészetről van szó. Ebből kifolyólag nem ragaszkodom sem műfajhoz, sem kötött szabályokhoz – ha én írok, arra vágyom, hogy egy pillanatnyi hangulatot/képet adjak át az olvasónak. Ha mások alkotásait bújom, azt az érzést keresem, amikor valami megragadja a lelkem, belefacsar, majd úgy adja vissza, hogy napokig töprengek, mi történhetett. Persze a könnyedebb hangvételű verseket is kedvelem – lényeg, hogy legyen benne egy-két egyedi gondolat, ez pedig nincs műfajhoz vagy témához kötve.

Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?

Az Instagram egyik legnagyobb előnye, hogy rengeteg fiatal használja. Tele vagyunk kreativitással és potenciállal, szívesen követjük figyelemmel mások munkásságát. Jó közösséget alkotunk, támogatjuk, véleményezzük egymást. Az egyetlen hátrány talán, hogy ebből kifolyólag könnyű „elveszni” a temérdek tehetség között – sok fiók van, mely elsőre nagyon hasonló.

A mi lépéshátrányunk instaköltőkként, hogy míg egy grafikával, vagy jól sikerült fotóval könnyű megragadni mások szemét, szöveggel már nehezebb. Ha hosszabb verseket írsz, szükséged lehet egy-egy hangulatos képre, vagy ütős első versszakra, hogy tovább olvassanak. Kiemelkedően negatív tapasztalataim eddig szerencsére nincsenek, szándékosan odafigyelek, hogy ne a lájkok száma alapján ítéljem meg egy-egy versem, vagy a követések ingadozása alapján saját munkásságom.

Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzusban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet- instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?

A kritikusok és irodalmárok jó része nem húszas vagy harmincas éveiben járó fiatal. Olyannak tűnhet ez számukra, mint a mi generációnk „úri-murija”. Mindenáron digitalizálni akarunk, rövidíteni, határokat feszegetni. Holott ez teljesen rendben van, haladunk a korral és az instaköltészet mára legalább annyira a modern irodalom része, mint az online folyóiratok és az elektronikus könyvek. Szerintem jobban elfogadnak minket, ha a jövőben többen rendelkezünk majd saját kötettel. Persze valamilyen szinten a negatív kritikát is meg tudom érteni: valóban sok mű van Instagramon, melyek inkább naplókba illenének, dehát ízlések és pofonok, mindennek megvan a maga célközönsége.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Scheherazade 🌙

@ modern.juliets által megosztott bejegyzés, Jún 1., 2020, időpont: 4:19 (PDT időzóna szerint)

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Nincsenek mögöttünk nagy cégek, sem fizetett promóciók, így szerintem mi nem nagyon lehetünk influenszerek – ha reklámozunk valamit, azért tesszük, mert tényleg értékeljük az adott alkotást. Alulról építjük a közösségünket, nem pedig kívülről szervezik meg, hogy ki/mi mellett foglaljunk állást. A saját véleményünk az egyetlen, amivel befolyásolni tudunk, ám manapság ilyesmivel elég nehéz kitűnni. Szerintem kevés hagyományos értelemben vett influenszer vagy vátesz bujkál közöttünk – a kollektív feladat inkább az, hogy megszerettessük az irodalmat a fiatal generációval.

Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?

Nehéz ezt így megítélni. Attól függ, mit tart fontosabbnak egy alkotó – az anyagi vonzatot vagy az ismertség mértékét. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kötettel rendelkező költők ne lennének ismertek, sőt szakmai berkeken belül előnyben is vannak ilyen szempontból. Digitális tartalmakra pedig kevésbé szívesen ad ki pénzt egy olvasó, így annak anyagi vonzata valamivel kisebb.

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Januárban megjelent az első verseskötetem Zagreusz szíve címmel (e-book formátumban) az Underground Kiadónál. Elsőszámú célom, hogy ez a közeljövőben nyomtatásban is piacra kerüljön. Vannak olyan pályázatok, melyekre minden évben jelentkezem, ez szerintem a jövőben is így marad. Mindenképpen szeretném folytatni az általam elindított „Insta-színpad” kihívást és még több verselőt ösztönözni arra, hogy az írás mellett az előadás is a munkásságuk részévé váljon. Emellett már készülőben van egy második, valamivel rövidebb kötet kézirata is. 

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon,  YouTube-on és Twitteren!

Lennél a mecénásom? Hívj meg egy kávéra Patreonon!