"Az irodalom szépsége pedig pont az, hogy mindenkinek mást jelent ugyanaz a szöveg" - interjú Bálint Erikkel I Instaköltészet testközelből
Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő ifjú tehetségek? Ma Bálint Erik, az erikbalentine oldal szerkesztője válaszol.
Mondj röviden pár szót magadról!
Bálint Erik vagyok, 20 éves és jelenleg a Szegedi Tudományegyetem biológus hallgatója, ezen kívül van egy környezetvédelmi technikus szakmám. Érdekel a filozófia és a pszichológia is, emiatt gyakran kerülök különböző paradoxonokba írás közben is.
Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?
Magamnak előbb kezdtem el írni, minthogy azt mondhattam volna, hogy érdekel az irodalom. Hetedikes kisdiák lehettem, amikor megírtam életem első szerelmes versét, majd ezt követték az élet-halál körüli elmélkedéseim szülte versek, amiknek szerves részét képezte az elmúlás gondolata. Nem tudtam felfogni és elfogadni sem, ezért papírra vetettem mindent. Nem szerettem volna naplót írni, ezért verses formában tettem mindezt. Valahogy magával ragadott, és szerelmes lettem az irodalomba. Később középiskolában már elkezdtek érdekelni a tényleges költők művei, amik gondolkodásra késztettek, egy-egy irodalom óra kiszakított a valóságból és más perspektívába helyezett dolgokat. Szerencsémre nagyon jó magyartanárom volt, aki érdekessé tette az irodalomórákat, és utat nyitott a szabad gondolkodás felé.
Az életből és annak szeretetéből, múló pillanatokból. Számomra az élet materialista realitása a biológia, és már említettem, hogy nem tudom elfogadni a dolgok elmúlását, az emberi lényem nem tudja, ez az én művészetem. Kettős harc, ami egyensúlyt teremt bennem. A kedvenc költőim Karinthy Frigyes, József Attila, Ady Endre. Követek kortárs költőket Instagramon és azon kívül is.
Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?
Talán az epigramma. Az instaköltészet legkézenfekvőbb műfaja a haikukkal együtt, bár utóbbit ritkábban írok. Ezen kívül szoktam hosszú rapszodiákat, ódákat és elégiákat is írni. Főbb témám jelenleg a szerelem és az elmúlás, bár ez valamennyire mindig változni fog élethelyzettől függően.
Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?
Prózát vagy verses prózát szoktam írni, általában heves érzelmek hatására amikor nem szeretnék vagy nem is tudnék rímeket, magán és mássalhangzókat keresni. Szerkezetileg amúgy is közelebb állok sokszor a prózához.
Szerinted milyen előnyei és hátrányai vannak az Instagramnak? Mekkora "lépéshátrányból" indul az, aki szöveges tartalmakat oszt meg ezen a felületen? Neked vannak negatív tapasztalataid?
Az Instagram előnye, hogy bárki megoszthat bármit, ugyanakkor pont ez a hátránya is, hogy akár pénzért hirdetve, sok követőre szert tehet bárki úgy, hogy nem feltétlen van mögötte olyan tartalom, ami akár egy könyv formájában kiadói és a szakmai berkekben is megállná a helyét. Nincsenek tényleges visszacsatolások és kritikák, márpedig ha szeretne fejlődni az ember, akkor ezek igencsak fontosak. Az oldalak sokszor nem is saját szellemi terméket osztanak meg, mégis hatalmas eléréseket generálnak. Persze rengeteg előnye van a platformnak, mindenki megtalálhatja a saját közönségét, ahol elfogadják és szeretik. Később akár előnyt is jelenthet egy könyv kiadásánál, ha már van kereslet és befogadó közönség a művészetedre. Könnyű lépéshátrányból indulni, hiszen könnyű elveszni a popkultúrában érlelődő sorok között. A posztjaim sokszor a követőim feléhez sem jutnak el, ezt ugye az elérések számából lehet látni. Ennek oka lehet, hogy szöveges nem pedig képi tartalmat osztok meg.
Az instaköltészet helye az irodalmi diskurzusban eléggé periférikus, a kritikusok, irodalmárok ugyanis elég negatív képet festenek róla. Ugyanakkor viszont ez a legalkalmasabb platform arra, hogy a költészet a fiatalabb generációkhoz is eljusson. Te mit gondolsz, hogyan lehetne az instaköltészetet elfogadottabbá tenni? Lehet egyáltalán az egyes ágakat (pl. szép- szórakoztató irodalom vagy költészet-instaköltészet) rangsorolni, vagy szembeállítani egymással?
Engem meglepett, hogy az irodalom a fiatalok körében az Instagram segítségével igenis él. A fiataloknak és kezdő íróknak nagyszerű ugródeszka. Belevethetik magukat a szabad művészet adta alkotás örömébe. Véleményem szerint ugyanakkor kell valaki, aki húz egy határt, eddig és netovább. Ennek hiányában felhígult az instaköltők tábora is és a kritikusok, irodalmárok emiatt neheztelnek erre a műfajra.
Az oldalamon minden amit megosztok, a saját szellemi termékem, nemcsak a versek és idézetek, hanem a hozzájuk tartozó grafika is, ha van. Sokszor meglepődnek az emberek, mikor megtudják, hogy mindezt tényleg én írom és rajzolom. Szerintem ez sokat elmond a kultúra hanyatlásáról. Könnyebben elfogadhatóvá lehetne tenni, ha az irodalmárok és instaköltők akár viták keretein belül közelebbről megismernék egymást. Úgy érzékelem, nincsen semmilyen szisztéma vagy kikötés az instaköltészetben, talán ideje lenne kidolgozni bizonyos sémákat, kategóriákat és műfajokat akár, ezek alapján az emberek is könnyebben megszerethetnék, hiszen az érdeklődési körüket tematikusan ki tudnák alakítani. Mindezek sokat segítenének a minőségi tartalomgyártóknak is, hogy rájuk találjanak és ne vesszenek el a popkultúrában. Szerintem nincs értelme rangsorolni. Szemben állítani lehet őket és megnézni, hogy melyik mit ad számunkra.
Persze, hogy lehet. Vannak, akik brandet építenek nem pedig művészeti értéket és a követőik számával nyugtázzák a sikerüket. Őket nem az írás maga, hanem a pénzszerzés hajtja úgy, hogy sokszor semmilyen értéket nem adnak ehhez hozzá, bár ez már szubjektív, hogy egy leírt szó is művészetnek számít-e. Komolyra fordítva a dolgokat, nem szeretem az influenszer szót. Ugye egyfajta véleményvezért jelent, az irodalom szépsége pedig pont az, hogy mindenkinek mást jelent ugyanaz a szöveg, az olvasó saját magát és az élethelyzetét látja bele akár egy általam írt szerelmes versbe is ,amit a saját csalódásomról írtam. Egy instaköltő feladata lehet véleményt nyilvánítani, kiállni jó, és fellépni rossz dolgok ellen. Segíteni mások lelkén az írás segítségével és folytonos kapcsolatban lenni az emberekkel.
Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?
Ez egy nagyon jó kérdés. Személy szerint az én oldalamon egy kép sincs rólam, most tudatosult bennem, hogy a követőim nem is tudják, hogy nézek ki. Személyesebb tartalom szokott lenni, szoktam mesélni a belső vívódásaimról, érzelmeimről és egy sebezhető képet festek magamról. Biztos vagyok benne, hogy sikeresebb az, aki felvállalja önmagát és személyesebb témákba is belemegy. Így lesz valóságszaga a dolognak, hiszen az élet nem csak magasságokból hanem mélységekből is áll.
Szerinted manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom?
Számomra fontos és tudom, hogy sokunknak az. Ez egyén függő, hogy kinek mik a céljai.
Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?
Legyél mindig önmagad és csakis magadnak írj! Ne ülj fel semmi olyan témára vagy műfajra, ami téged nem érdekel, de nagy rá a kereslet, mert nem leszel hiteles és önazonos. Mikor elkezded megosztani a verseidet, onnantól kezdve máshogy kezdesz írni, lesz rajtad egy nyomás, hogy te jó ég jó lesz ez így? Le merjem írni? Mit fognak hozzá szólni? Igen, írd le! Ezen kell túl lendülnöd, hiszen magadnak írsz és az emberek azért szeretnek, amilyen te vagy!
Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?
Szeretnék kiadni majd egy verseskötetet, aminek a kéziratán jelenleg is dolgozom. A versek mellett narratívaszerűen a jelen írásával reflektálok a múltra, és leírom, mi változott bennem, miket tanultam. A versciklus témája a szerelem és az első csalódásról szól. A címe lehetne akár ez is: a rózsaszín köd nélkül mindez giccs csupán. Szeretnék minél több emberhez eljutni az írásaimmal, adni a világnak, segíteni és közben gyönyörködtetni, mindezt úgy tenni, hogy csak magamat adom. Célom ugyanakkor még jobb íróvá válni, megtanulni szerkezetileg is úgy felépíteni egy verset, hogy az megfeleljen az időmértékes verselés különböző szabályainak. A legfontosabb számomra mégis az, hogy az írás által jobban megismerjem önmagam, ami hellyel-közzel sikerülni is szokott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!