Ismét eltelt egy év, és ismét kényszeres vágyat érzek arra, hogy sok más bloggerhez hasonlóan én is összesítsem a 2020-as évet. 2020-ban az élet egyetlen nyavalyás kis vírus körül forgott, ami az irodalom és a kultúra területén is mély nyomokat, és valószínűleg hosszú időre jól látható hegeket hagyott. Az év eseményei a blogon is láthatóak, nézzük miképpen!
Idén lett 5 éves az Egy elképzelt könyv, és ebben a féljubileumi évben 78 bejegyzés született. Könyves bloggerként felvállalhatatlanul kevés könyvről írtam értékelést, a Moly.hu-n mindössze 8 könyvet jelöltem meg, és 13 értékelést írtam. Szégyellnem kellene magam? Nem igazán. Ez az év mindenkinek megterhelő volt - nekem is - mert például a tavaszi karantén ideje alatt annyit dolgoztam, hogy néha csak arra volt erőm, hogy bezuhanjak az ágyba, és addig nézzek Spongyabobot, amíg el nem alszom. Gyakran reggeltől késő estig toltam ki magamból a koronavírusos kontenteket, ami hamar elvette minden életkedvem. Így nem szégyellem, hogy keveset olvastam, de legalábbis nem írtam le minden olvasott könyvről a véleményem. Idén sikerült egyébként a pályafutásom leggyűlöltebb tartalmát is elkészíteni, ugyanis megfogalmaztam, miért NEM tetszett Herczeg Ferenc kötelezővé avanzsált, erősen középszerű, és a mai diákoknak semmitmondó Az élet kapuja című könyve. Kiállok a véleményem mellett, a gyönyörűen megfogalmazott kommentek ellenére is. Ilyen kommentek olvasásával töltöm a munkaidőm jelentős részét, gyakorlatilag immúnis vagyok rájuk.
Idén egyébként a legnépszerűbb bejegyzések mind az Instaköltészet testközelből interjúsorozathoz köthetők. Amikor 2019-ben elindítottam, nem gondoltam, hogy még 2021-ben is érdemes lesz folytatni (igen, készül az új "évad"), ugyanakkor viszont nagyon fontosnak érzem, hogy a feltörekvő és tehetséges Instagramon alkotó költőpalánták nagyobb teret kapjanak.
2020-ban egyébként rengeteg olyan koronavírustól független esemény történt, amely miatt a légkör a szférában egyre folytogatóbb lett. Szerintetek kinek jó a kultúrharc? Megsúgom: senkinek. Az egyébként is elég mély szakadék egyre csak mélyül a szféra szereplői között, aminek az olvasók, a közönség issza meg a levét. És természetesen azok a fiatalok, akik esélyt sem kaphatnak az érvényesülésre. És persze átalakult az Index, megszűnt a Cafeblog, és mind tudjuk, mi történik a SZFE-vel, és szépen lassan a teljes magyar felsőoktatással. Ha azt hiszed, ezek egy blogger életére nincsenek hatással, tévedsz. Nekem legalábbis néha elég komolyan el kellett gondolkoznom egy csomó dolgon.
De idén nem csak negatív dolgok történtek. Egy hónappal a karantén előtt vállalkozó lettem, és az év végére még nem kellett lehúznom a rolót. Több olyan videós projektben is részt vettem, ami inkább hasonlít a filmhíradó műfajára (igen, tudom, hogy a filmhíradó a rendes híradások megjelenésével megszűnt, és hogy ha PC akarnék lenni, ezeket inkább új médiának nevezném, vagy riportnak, de ha azzal áltatom magam, hogy filmhíradókat készítek, egy nap talán az egész estés játékfilmig is eljutok. Több nagy magyar rendező kezdte filmhíradókkal, csak hogy tudd.) Befejeztem az első verseskötetemet, a bőréhséget, amit reményeim szerint idén már ti is olvashattok, és valami másba is belekezdtem, amiről lassan talán többet is elmondhatok.
És persze rendszertelenül ugyan, de készültek videók a YouTube-ra is, bár megmondom őszintén, a második hullám az összes tervezett kontentet eltörölte, ezért nem is készítettem új videókat az utóbbi három hónapban. Ugyanis nem akartam hirtelen felindulásból megrendelni egy csomó könyvet, videókban mutogatni őket, aztán soha el nem olvasni, sajnos az nem az én műfajom. A booktube-ot eléggé kimaxoltam, és nagyon nem tetszik, hogy a tartalmak borzalmasan repetitívek. Ezért inkább csak írtam, gondolkodtam, terveket szőttem, amelyek első nyomait hamarosan megláthatjátok.
Az Instagramon kaptam tőletek 15,2 ezer lájkot valamennyivel több, mint 220 bejegyzésre, amit nagyon köszönök, de sokkal jobban köszönöm az üzeneteiteket, és azt, hogy van egy kis közösség, akikkel együtt alkothatunk, és akikkel az Instagramot egy családiasabb hellyé tehetjük. Íme a kilenc legkedveltebb posztom:
Hogy mit hoz 2021? Nem merek jósolni semmit. Egy dolgot azonban megfogadtam erre az évre: megpróbálok mindent sokkal jobban kiélvezni, így a blogírást is. Nem akarom, hogy a kedvenc - és szinte egyetlen - hobbim a háttérbe szoruljon, ugyanúgy, ahogy nem akarom mirelit halrudacskákkal letudni az ebédet sem. Egy életünk van, és ugyan a körülményeink folyton változnak, meg kell próbálnunk kihozni belőle a maximumot, és élvezni az életet. Tegyük együtt jobbá 2021-et, olvassunk, gondolkozzunk, és merjünk elmerülni az élet adta lehetőségekben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!