Mentális betegségek, LMBTQ, tudatos gyermektelenség, hajléktalanság, introvertáltság, személyiségzavarok - ezen témák építik fel a Stigma antológiát, amelyben 34 feltörekvő író fogalmazza meg, miért fontos ezekről nyíltan, és őszintén beszélni.
A Közösségi Írók Céhének első antológiakötete várhatóan január 20-án jelenik meg. A kötet koncepciója már azóta tetszett, amióta először hallottam róla, így nagyon örültem, amikor több bloggertársammal együtt én is előolvashattam a kötetet. Olyan témák kerülnek terítékre, amelyekről ma Magyarországon még mindig habzó szájjal, vérengző kommentekben, gyűlölködve beszélünk, és sajnos a közélet, a politika is tovább hangolja az embereket egymás ellen. Éppen ezért minden olyan művészeti alkotásra nagy szükség van, amely kulturált keretet teremt a vitára, és amely felvázol egy olyan problémakört, amelyről egyszerűen tabu beszélni.
A Stigma nagyon fontos témákat feszeget, az LMBTQ mellett ugyanis olyan alulreprezentált kérdések is megjelennek, mint a hajléktalanság, a különböző személyiségzavarok és mentális betegségek, az introvertáltság, valamint a tudatos gyermektelenség is. Ahogyan a cím is utal a kötetre, olyan társadalmi stigmákról olvashatunk a kötetben, amelyekről még a megfelelő vitakultúra sem alakult ki. Gondoljunk csak bele! Ha egy nő esetleg úgy dönt, hogy nem szül gyereket, egész életében támadások kereszttüze éri, hiszen biztosan azért nem szül, mert önző, vagy fontosabb neki a karrier és a sok pénz, mint az, hogy világra hozzon egy kisbabát, és nőként kiteljesedjen. Vagy vegyük például a hajléktalanság kérdését, amely egy egész társadalmi osztályt érint (gazdasági értelemben is), a többség azonban egyszerűen úgy tesz, mintha nem is léteznének. Mert a hajléktalan az csak alkoholista, és lusta lehet, és biztosan azért került az utcára, mert megérdemelte.
Annak ellenére, hogy a kötet kezdő vagy amatőr írók műveiből áll össze, minden mozzanatában érezhető az igényesség, és a maximalizmusra való törekvés (elég ha megnézzük a borítóját). Bodnár Gyöngyi Gina szerkesztő jó érzékkel válogatta egymás után a műveket, végig fenntartva az olvasó figyelmét. Ahogyan az egy novelláskötetben elkerülhetetlenül lenni szokott, a többféle stílus és műfaj miatt előfordulhat, hogy egyes alkotásokat gyengébbnek értékelünk, mert egyszerűen nem állnak közel hozzánk, ennek ellenére nagyon nagy pozitívum, hogy a novellák mellőzik a sallangot és a kliséket, és úgy vázolják fel a történetüket, hogy nem akarnak semmit a szánkba rágni. Azt hiszem, egy érzékenyítő kötet esetében ez különösen fontos, hiszen a didaktikusság gyakran kontraproduktív lehet, így pedig sem a vitának, sem a művészeti alkotás létrehozásának is értelme veszhet.
Összességében a Stigma egy remek kezdeményezés, amelyhez sokkal több hasonlóra lenne szükség, hogy akár kisebb körben is elkezdődhessen az érdemi vitakultúra kialakulása, és mert vannak témák, amelyekről sokkal többet kell beszélni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Szólj hozzá!
Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!