„A művész ha mű-vészt kreál az nem művészet"- interjú Sárközi Bencével I Instaköltészet testközelből

 Folytatódik az Instaköltészet testközelből!  Az interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő tehetségek?  Ma Sárközi Bence, a @bencusmodeon oldal szerkesztője válaszol.



Mondj röviden pár szót magadról!

Sárközi Bence vagyok, jelenleg Budapesten élek és képszerkesztéssel valamint grafikai látványtervezéssel foglalkozom egy kisvállalkozás alkalmazásában. Verseket tulajdonképpen gyerekkorom óta írok, de komolyabban csak a gimi elején kezdtem el velük tudatosabban foglalkozni.

Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Szeretem a filozofikus gondolkodásmódot, valamint a hit kérdése és az én-keresés is gyakran megjelenik a verseimben, illetve szeretek a műveimbe társadalomkritikát is csempészni. Főként szabad verseket alkotok mostanában, de írtam már haikut, apevát, slamet, szonettet és egyéb kötött formákat is alkalmazok néha.

Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Az első befolyást szövegek terén Pajor Tamás gyakorolta rám a legnagyobb hatással, akinek munkássága inspirált arra, hogy elkezdjek verseket írni. A kezdeti műveim még papír alapon inkább átírások voltak, de általános iskola alsó tagozatában már előfordultak önálló gondolatok is, ezek nagy része azonban elveszett. Ami viszont első fennmaradt alkotásom, az 2011-ben, a gimi első évének közepén íródott meg.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Mint említettem Pajor Tamás volt a kezdeti példaképem (a mai napig figyelemmel kísérem a pályafutását). Én főleg inkább dalszövegírók munkásságát követem, a mainstream popipartól kezdve a hip-hop műfajon át, az alternatív zenékig bezárólag, többtucatnyi nevet tudnék sorolni, amibe most nem kezdenék bele. A kortárs költők közül nem sok embert tudnék említeni, akiket követek is, főleg inkább csak személyes ismerőseim munkáit kísérem figyelemmel.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Voltak próbálkozásaim, de nem az én műfajom, maradok a líránál.

Miért döntöttél úgy, hogy a verseidet, és egyéb műveidet az Instagramon is megosztod?

Amikor bejött a nagy Facebook-őrület a 2010-es években, akkor már ott a személyes profilomon keresztül osztottam meg a verseimet, így evidens volt számomra, hogy mikor rá pár évre az Instagram is elkezdett terjedni, akkor oda is ki akarom rakni őket. Aztán amikor túl sok vers született, akkor csináltam ezeknek egy külön oldalt, amelyet azóta többször újrakezdtem már.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Biztosan lehet, hiszen látunk rá különböző példákat, én magam viszont nem vagyok ennek a híve. Egy instaköltőnek a XXI. században ugyanaz a feladata, mint a korábbi korszakokban a költőknek, hogy elgondolkodtassák az olvasót. Felhívják a figyelmet aktuális problémákra, és akár irányt is mutassanak. Persze ez is egyfajta véleményvezérség, de a mai influenszerség már rég nem erről szól.

Milyen egy jó instavers? Számodra fontosak a grafikai elemek, esetleg a feed összhatása?

Amúgy nem szeretem ezt a szót, hogy instavers. Mint műfaj, arról szól, hogy minél rövidebben és tömörebben fogalmazd meg a mondanivalódat, de én meg szeretem kibontani a verseket. Persze a rövid és tömör megfogalmazásnak megvan az az előnye, hogy esetleg jobban elgondolkodtatja az embert, de az Instagram pont nem arról szól, hogy ülsz fél órát egy négy sor fölött és elgondolkodsz az életedről, hogy basszus ez milyen igaz. Persze megvan ez az élmény is egy-egy alkotás kapcsán, de jó, ha kb. 2 percig tart, aztán görgetsz tovább. A feed összhatás ma már talán elengedhetetlen, hiszen hozzátartozik a személyes brandhez, meg mivel én ezt szakmai szemmel is nézem, mint képszerkesztő, így már én is tudatosan megterveztem az oldalam kinézetét, de sokáig ez nem volt rám jellemző.

Mit gondolsz, az instaköltészet jelenleg hol helyezkedik el az irodalmi kánonon belül?

Szerintem a fiatalok nagy része, már elsődlegesen az instáról fogyasztja a friss verseket, mert a legtöbb kortárs szerzőnek ez az elsődleges platformja. Persze népszerűek a könyvek is még, sőt talán mondhatjuk azt is, hogy kezd újra divatba jönni a könyvolvasás. Szóval, ha valaki gyorsan szeretne valami hangulatához illő verset találni, akkor az instán tuti, hogy talál olyat, amire szüksége van. De azért szerintem az insta versek nagy része elég instant, de nyilván ez szubjektív, személyes vélemény.

Mi a véleményed az instaköltészetről? Szerinted mi a legnagyobb előnye és a legnagyobb hátránya?

Az előnye, hogy ha ügyesen csinálja az ember, akkor népes közösséget tud építeni ezen keresztül, ami ahhoz mindenképpen szükséges, hogy egy offline eseményt meglehessen szervezni és annak közönsége is legyen. A hátránya, hogy a legtöbb tartalom felszínes, mert egy mélyebb és leginkább hosszabb gondolatmenetű tartalom sokkal kevesebb emberhez ér el, és az emberek nem szánnak túl sok időt egy-egy posztra.

Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Ha brand építés a cél, akkor elengedhetetlen egy idő után az arcot felvállalni. Persze anonim módon is sokan írnak és elérnek sok követőt, like-ot, stb. de akkor úgymond személytelen lesz az egész oldal, és akkor már nem az igazi. Szóval a legfontosabb szerintem, hogy vállaljuk fel önmagunkat, úgy ahogy vagyunk. A siker meg nem a követő és like-számokon múlik.

Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom a virtuális térben?

Ez attól függ, hogy ki milyen szinten tartja magát, ha valaki hivatásszerűen akar az írással foglalkozni, akkor természetesen elengedhetetlen dolog, hogy legyen kötete. De nagyon sokan csinálják hobbiból és igaz, hogy köztük is vannak olyanok, akik szeretnének kötetet kiadni, vagy már ki is adtak. Ha van rá módjuk és lehetőségük, akkor miért is ne tegyék? Én a magam részéről szüneteltetem a kérdést, mert volt egy idő, amikor nagyon szerettem volna kiadni egy kötetet, de végül nem valósult meg. Azóta meg más dolgok kerültek prioritásba.

És ha már itt tartunk: mi a helyzet az offline térrel? Szerinted fontos az irodalmi lapokban, antológiákban való publikáció?

Offline téren inkább a felolvasások és az irodalmi estek híve vagyok. Mert az előadás még inkább a hitelesség felé billenti a mérleget, mintha nyomtatott formában jelenik meg valahol egy vers. Persze az utóbbi meg egyfajta elismerés is, hogy szakmailag is értékelik az ember írását, szóval szerintem ez is személyfüggő, hogy kinek mi a fontosabb.

Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Az őszinteség, és az önazonos, hiteles közlés. Jó, ez klisésen hangzik, de igaz, amennyiben jobban belegondolunk, hogy valójában ez mit is jelent és nemcsak felszínesen kezeljük. Az embernek van egy világnézete, jobb esetben értékrendje is, amihez igyekszik tartani magát. Például, ha azt mondom, hogy keresztény vagyok, akkor igyekszem olyan műveket írni, és úgy viselkedni, hogy a bibliai igazságokat hitelesen tudjam képviselni, őszintén, képmutatás nélkül. Viszont ez önmagában nem könnyű dolog, és senki sem tökéletes. Én a magam részéről ezen a nyáron hoztam egy radikális döntést, hogy igenis, szeretnék olyan ember lenni, aki hitelen tudja képviselni az igazi kereszténységet. Ez nem egyenlő a vallással. A vallás az nem hit. Persze sokaknak más a világnézete és az értékrendje, úgyhogy én csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogyha hisz valamiben, akkor amellett áldozatok árán is tartson ki, különben nem ér semmit az egész.

Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Ha érzek inspirációt, írok, ha nem, akkor mással foglalkozok. A mindennapjaim során van lehetőségem kiélni más területen is a kreativitásomat, a versek írása csupán egy eszköz, amely az önkifejezést segíti, de nem feltétlenül az önmegvalósítás a célja. Nemrég megfogalmaztam egy játékos mondatot az alkotásról, így ezt hagynám itt végszónak, búcsúzásul: a művész ha mű-vészt kreál az nem művészet tehát ne alkoss mű érvet és akkor minden műved műkincs lesz e művilág műkincstelenségében”.

Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon Instagramon és  YouTube-on!

Elolvasnád a könyvem? Rendeld meg ITT!

Megjegyzések