"Az instaköltő szerepe legyen az, hogy ne legyen szerepe" - interjú K. Pállal I Instaköltészet testközelből

Bejegyezte: –

  Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő tehetségek?  Ma K. Pali, a @koltoakartamlenni oldal szerkesztője válaszol. 


Mondj röviden pár szót magadról!

K. Pál (30), (egyelőre csak ilyen Blikk-esen, mint a gyanúsítottak merem vállalni magam) vagyok és költőakartamlenni néven irkálok verseket, haikukat meg úgy gondolataimat az instán. Kutyás vagyok, macskám van, de mosómedvét szeretnék. Pár éve szobatiszta. Nem szabad elkezdeni velem a Nirvana-ról beszélgetni, mert onnantól kezdve nem párbeszéd lesz, hanem monológ, amit végig kell hallgatnod.

 Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?

Fuuuu. Egy ádéhádéstól nehéz ilyet kérdezni, mert kb. naponta ugrálnak nálam azok a dolgok, hogy most épp mi érdekel. Például most ebben pillanatban az űrkutatás köt le. Egyébként én nem vagyok egy nagy könyvmoly, habár már azért többet olvasok az elmúlt pár évben, mint azelőtt, de még így is az a típus vagyok, aki elmegy és megvesz tizenhét könyvet téma és műfaj szerint, amik érdekesnek tűnnek és abból úgy kettőt-hármat elolvas, a többit meg egy kis könyvtár jelleggel gyűjtögeti magának, hogy jó lesz az későbbre neki. Az igazság az, ha lehet így fogalmazni én inkább audiovizuálisan olvasok, mert amióta az eszemet tudom a filmek megszállottja vagyok. Ja, ez a pontos definícióm, de bármennyit is olvassak, azért a Harry Potter hetemet minden évben megtartom és akkor ledarálom mind a hét részt.

 Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első versed?

Hát nem az általános iskolai irodalom órákon. Félreértés ne essék, szerettem a verseket, de azt hogy nekem megmagyarázták, hogy itt mire gondolt a költő, na az engem onnantól hidegen hagyott. Engem csak a versek érdekeltek és az, hogy nekem mit jelentenek. Igazából középsuliban el is vesztettem az érdeklődésemet az egész iránt, nyilván ennek köze volt a züllésemnek is. Viszont 14 éves korom óta rajongok az Akkezdet Phiai nevű formációért és végül ezen a vonalon, amin ők is haladtak tértem vissza a versekhez. Slam Poetry és később Újonc avagy Závada Peti Ahol megszakad kötetével.

És akkor így rákanyarodnék a versírásra. Nem éppen versekkel kezdtem, (habár azért szoktam vitatkozni erről) hanem igazából rapszövegeket írtam. 15 évesen kezdtem, és még az unokatesómmal csináltuk, olyan egy éven keresztül, de asszem mindent elmond rólunk, hogy YouTube-ról lopott alapokra nyomtuk. Imádtam a szövegeim megírását, és úgy magát az egész élményt, na meg azt az érzést, hogy elhittük, egyszer ebből élünk meg. Szóval saját magamnak ez, de igazából verseket tavaly szeptembertől kezdtem el írni és így egyből instára.

Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?

Mindenhonnan. Természet, érzések, film, könyv, cikk, beszélgetés, sétálás, kirándulás, tivornyázás, vezetés, agyalás, YouTube, zene, gitározás és így tovább. Szóval úgy maga az egész élet, és azon belül az én életem, érzéseim és a világom, ami inspirációt ad.

Kedvenc költőim nincsenek, inkább kedvenc verseim, de ha nagyon megerőltettem magam, két nevet ki tudok izzadni, és ők pedig Závada Péter és József Attila, mert nekik a legtöbb versük tetszik.

Sok kortársat követek instán, nálam ez egy alap dolog, hisz sokszínűvé teszi nekem azt, hogy többen is ezt a platformot használjuk (ha mondhatom ezt) publikálásra. Tetszik, hogy különböző generációjú, értékrendű, érzelmi világú és gondolkodású ember van itt jelen és úgymond egy vékony hártyájú határral rendelkező kis közösséget alkot.

Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád magad ebben a műfajban?

Elkezdtem kisebb novellákat kidolgozni, de még egyelőre várok ezzel. Addig csak ötletelek, jegyzetelek. Viszont van egy regény ötletem, ami egy kvázi apokaliptikus utópia, ahol a főhős a mosómedvéjével beszélget, mármint úgy értem, hogy ő azt hiszi, tud beszélni vele. Ilyen szamuráj mesés tripszerű valami. Többet nem árulhattok el belőle, mert ebből fogok meggazdagodni, úgy érzem.

 Miért döntöttél úgy, hogy a verseidet, és egyéb műveidet az Instagramon is megosztod?

Igazából, amint említettem én eleve itt kezdtem el megosztani az írásaimat. Úgy voltam vele kipróbálom magam, mert felszínre tört belőlem az az énem, aki írni akar és plusz egy terápia is volt számomra a legelején, ahogy legtöbbször most is az. Láttam, hogy van instán ilyen közeg, és úgy gondoltam, ez a legmegfelelőbb felület, hogy elkezdhessem megosztani az írásaimat.

Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?

Alapvetően a kollektív tudatunkban nagyon sok minden össze van mosva, ezért nem szoktam közvéleményekkel foglalkozni. Úgy gondolom, válhat nyilván, hisz azért vannak példák több ezer követővel rendelkező verses profilokra. Itt igazából a lényeg, hogy úgy legyen iránymutató, hogy az eredeti mederben maradjon a profil témája. Engem például nem zavar, ha személyes tartalmak is kerülnek fel (személy szerint én is szeretek megosztani dolgokat a magánéletemből), hisz végül is már adunk egymásnak bőven a szövegeken keresztül belátást a másik világába. Szóval ez inkább plusz számomra és nem mínusz.

Az instaköltő szerepe legyen az, hogy ne legyen szerepe. A feladat pedig, hogy legyen önmaga, azt írja amit akar, gondol, érez, tapasztal, lát, átél és ne féljen ezeket megosztani. Persze mindezt úgy, hogy ne másoknak, hanem önmagának írjon, mert ha önmagának ír igazából akkor ír másoknak, különben csak kiszolgál.

 Milyen egy jó instavers? Számodra fontosak a grafikai elemek, esetleg a feed összhatása?

Like-ok tekintetében? Rövid. Érték tekintetében? Szerintem nincs esszenciája. Legyen rövid, hosszú, rímes, szabad, haiku, precízen szerkesztett vagy hanyagul összecsapott. A lényeg, ami benne van és amit beleraksz magadból. Én úgy vagyok vele, hogy a versek írása és azok olvasása is intim. Szubjektív. Így is állok hozzá, ezért úgy gondolom az a jó instavers, amit mi annak gondolunk személyesen. Én például a saját verseim közül azokat szeretem, amire a legkevesebb visszajelzések jöttek.

Nem szoktak zavarni a grafikai megoldások mind posztban, mind feedben se, sőt legtöbb tényleg esztétikus, de viszont én inkább szövegpárti vagyok. Ennek ellenére néha én is szeretek ezzel játszani, kísérletezni.

 Mit gondolsz, az instaköltészet jelenleg hol helyezkedik el az irodalmi kánonon belül?

Attól függ honnan nézzük. Ha én most egy sznob seggfej irodalmár lennék, azt mondanám, hogy semmi köze hozzá és még a perifériáján sincs az irodalomnak. Nem nyomtatott formátum, álnéven posztol legtöbbünk és, nincs hatása úgy magára az irodalomra. Én azt mondom, várjuk ki a végét, hogy mit termel ki az instaköltészet, mert azért itt már jelennek meg kötetek is a kortársaktól. A slam is le lett húzva annak idején és volt körülötte is irodalmi körökben vita, és mégis érték, közösségteremtő volt, más műfaj persze, de a lényege ugyanaz, úgy gondolom. Sokszor felháborít, hogy a rap is le van például hurrogva irodalmi körökben. Hát nem tudom. Hallgasanak Nash-t a Slow Village-ből vagy GEGE-t csak, hogy a jelenlegi szcénából kikapjak hirtelen két költői vénával rendelkező MC-t. Vagy nem is kell hallgatni. Olvassák csak a szöveget. Szóval ez is szubjektív. Az én világomban, mint irodalom megfér és beletartozik, és nem nagyon izgat, hogy mások hova helyezik ezt az egészet. A lényeg az alkotás, az írás. Hogy milyen formában jelenik meg nem számít.

Mi a véleményed az instaköltészetről? Szerinted mi a legnagyobb előnye és a legnagyobb hátránya?

A legnagyobb előnye, hogy létezik, és sokan a részesei. Nyilván, mint szerzők sokan követjük egymást, viszont a követőink javarésze nem feltétlenül ír, mégis érdekli őket az amit csinálunk és megosztunk.  Ez számomra teljesen pozitív.

Hátrány annyira nem jut eszembe jelenleg. Ha eszembe jut, utólag lehet szerkeszteni? :D

Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt magáról?

Úgy gondolom dob rajta, ha tudnak kötni egy hús-vér embert az írások mögé. Persze egyből ellent is mondanék magamnak, mivel ez sem feltétlenül igaz, mert lehet, hogy valakit meg pont a szerző misztériuma nyűgöz le, és a versekből rakja össze a képet magának. Szóval helyesbítenék, és azt mondanám, hogy ennek sincs meg az esszenciája. Kinek ez, kinek az. Én szívesen osztok meg magamról és a magánéletemből is kisebb szeleteket, amik hozzáadhatnak egy valósabb, hitelesebb képhez, hogy igazából ki vagyok, milyen vagyok.

 

Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom a virtuális térben?

Ez egy olyan dolog, hogyha valaki úgy érzi készen áll rá, akkor mindenképpen induljon el a kötete megírása és kiadása felé, de ha valaki csak itt akar jelen lenni, azzal sincs semmi baj. Mondjuk az tény, hogy egy nyomtatott kiadás nem tűnhet úgy el, mint az Instagram fiókod, akár egy pillanat alatt. Én is tervezek később kötetet kiadni, habár a nevemből is kiindulva, költőnek sose fogom magam tartani.

 És ha már itt tartunk: mi a helyzet az offline térrel? Szerinted fontos az irodalmi lapokban, antológiákban való publikáció?

Nem küldtem még el egy versemet se publikálásra. Úgy érzem nem tartok még ott, habár ha belegondolok, biztos adhat egy kis halhatatlanság flash-t, ha meglátod, hogy ott a neved és a versed nyomtatott formában. Szóval szeretnék majd bekerülni valahova és akkor is, ha az előbb említett érzés el is maradna.

 Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes megfogadni? Ha igen, mi az?

Ne féljen megosztani a gondolatait. Önmagát szolgálja ki a verseivel és ne másokat. Belülről, kifelé írjon. De ez utóbbit magamnak is tanácsolom.

 Mik a jövőbeli terveid? Mi a célod az írással?

Egyelőre most úgy áll az életem, hogy csak itt Instan tudok tevékenykedni, de később szeretnék neki feküdni egy kötetnek is, de nem akarom magam sürgetni se, úgyis tudni fogom, mikor jön el az ideje. A lényeg, hogy ezen az úton haladjak tovább és érjem el azt a szintet, amit kitűztem magamnak, de addig örülök annak is, hogy írok és jelen vagyok.


Tetszett a bejegyzés? További tartalmakra vágysz? Kövess Facebookon,  Instagramon és  YouTube-on!

Elolvasnád a könyvem? Rendeld meg ITT!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!

Számít a véleményed! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót!