Az Instaköltészet testközelből interjúsorozat célja nem csak az, hogy megismertessek pár tehetséges szerzőt, hanem hogy együttesen megvizsgáljuk, milyen lehetőségeink, eszközeink vannak az alkotásra. Hogy miképpen lehet boldogulni? Hogyan lehet kitűnni a tucatszövegek mögül? Hogyan látják a kortárs költészet helyzetét a feltörekvő tehetségek? Ma a Balta Zsófi, a @zsofi_writes_stuff oldal szerkesztője válaszol kérdéseimre.
Mondj röviden pár szót magadról!
Balta Zsófi vagyok,
olasz-angol fordító-tolmács. Az írás egy nagyon régi szenvedélyem. Még tiniként
kezdtem vele foglalkozni, akkor, amikor énekeltem egy zenekarban. Aztán egy
trauma hatására mindkettőt abbahagytam egy jó 10 évre, majd egy szakítás után
újból megindult bennem az igény arra, hogy dalokban és versekben fejezzem ki
magam. Azóta írok instára.
Van olyan téma vagy műfaj, amit különösen kedvelsz?
A kedvenc témám egyértelműen a személyiségzavarom: borderline-osként
sokszor az irodalom és a zene segítségével próbálom megérteni magam. Meg néha a
világot is.
Hogyan szeretted meg a költészetet? Mikor írtad az első
versed?
Általános iskolás koromban kezdtem írni, és az igaz, hogy
formailag már akkor is sikerült viszonylag jót összehoznom, de tartalmilag nem
voltak túl eredetiek ezek a próbálkozások. Sokszor epigonkodtam is, borderline
személyiségzavarral mondjuk irtó nehéz az önkifejezés. Úgy kell elképzelni azt,
ahogy az én agyam működik, hogy nekem például nincs stabil énképem, hanem legtöbbször
másokon keresztül értelmezem magam. Az érzéseket meg egyenesen gyűlölöm, mert
sokkal töményebbek és bonyolultabbak számomra, mint egy átlagember esetében. Ha
intenzívebb érzelmeim támadnak, akkor például vagy napokra visszavonulót kell
fújnom, hogy legyen kapacitásom feldolgozni őket, vagy védekező mechanizmusként
rákapcsolom a villanyt az érzelmi világomra. Ezt a válaszreakciót egyébként most
már tudatosan igyekszem megelőzni, mert a legutóbbi ilyen kikapcsolásnál évekig
nem éreztem semmit, utána pedig elmondhatatlanul nehéz és kimerítő volt
újratanulni az érzéseket. Ezért is írok általában rövidebbeket, mert ennyit
bírok a jelenlegi állapotomban számomra feldolgozható mennyiségben megélni,
rendszerezni és kifejezni.
Honnan inspirálódsz? Kik a kedvenc költőid? Vannak olyan
kortárs szerzők, akiket az Instagramon is követsz?
Érdekes, hogy ahogy belecsöppentem az instaköltészet
világába, az fogalmazódott meg bennem, hogy engem a hasonszőrűek izgatnak, nem
pedig a mainstream. Izgalmas volt rátalálni olyanokra, akik a mai napig tudnak
lelkesíteni a tehetségükkel. Ők mindenképp inspirálnak. Kedvenc költők terén
egyébként nem tudnék sok izgalmasat mondani. Ízlésemet tekintve is
anakronisztikus vagyok. Talán az olaszok közül érdemes pár nevet megemlítenem,
hátha valaki kedvet kap hozzájuk: Foscolo például egy olyan klasszikus
Olaszországban, akit nem annyira ismernek szerintem nálunk, Jovanotti,
Caparezza és Fabio Rovazzi pedig olyan rapperek, akik egyértelműen hatnak rám.
Mi a helyzet a prózával? Kipróbáltad, vagy kipróbálnád
magad ebben a műfajban?
Vannak próbálkozásaim. Néhány hónapja kezdtem írni egy
mesekönyvet a négy gyerekkori plüssmackómról, van is már hozzá kiadóm.
Miért döntöttél úgy, hogy a verseidet, és egyéb műveidet
az Instagramon is megosztod?
Felhasználóbarát felületet akartam.
Az Instagram az emberek tudatában gyakran összemosódik az
influenszerséggel. Szerinted szövegekkel, versekkel lehet valakiből
influenszer? Mi lehet az instaköltő szerepe, feladata?
Nem olyan rég kérdeztem meg a követőimet erről, történt
ugyanis, hogy egy kedves ismerősöm influenszernek nevezett engem, én meg konkrétan lesokkolódtam
ezen. Én erről azt gondolom, hogy azok, akik jobban megmutatják magukat, nyilván
hatnak a közösségükre, a többség pedig él, és nem pedig visszaél ezzel.
Milyen egy jó instavers? Számodra fontosak a grafikai
elemek, esetleg a feed összhatása?
Számomra az igényesség a kulcs. Lehet valami nagyon
szépen megszerkesztve, de ha nyelvileg értékelhetetlen, vagy nincs se füle, se
farka, akkor nálam az veszett ügy.
Mit gondolsz, az instaköltészet jelenleg hol helyezkedik
el az irodalmi kánonon belül?
Nekem meglepő, hogy nem egy olyan instaköltő fel van kapva
nem csupán a közönség, de a szakma által is, aki nem egyszer képzavaros,
ráadásul nyelvileg is igénytelen. Olyan is van, akit én is nagyon magasra
helyezek, de a minősége viszont hullámzó. Azt gondolom, hogy az ő esetükben
kezdünk átesni a ló túloldalára.
Mi a véleményed az instaköltészetről? Szerinted mi a
legnagyobb előnye és a legnagyobb hátránya?
A legnagyobb előnye, hogy sok emberhez el lehet jutni. A
legnagyobb hátránya, hogy az instaköltők közösségében vannak kifejezetten beteg
emberek, akik esetében fegyver a népszerűség.
Szerinted ma milyen lehetőségei vannak egy kezdő
szerzőnek ahhoz, hogy írásai nagyobb publikum elé kerüljenek? Elegendő-e csak a
szöveges tartalom, vagy sikeresebb az, aki személyesebb tartalmakat is megoszt
magáról?
Ha az a szöveges tartalom eredeti, akkor bőven elég. A
legtöbben azért bohóckodunk, mert épp nem tudunk mással előrukkolni.
Mit gondolsz, manapság mennyire fontos az, hogy egy költő
kötettel rendelkezzen? Elegendő-e csak a vizuális tartalom a virtuális térben?
Úgy látom, hogy a legtöbb embernek itt főleg érzelmi
töltetet jelent egy kötet megjelentetése. Ha egyébként tippelnem kéne, akkor
azt mondanám, hogy vissza fog szorulni a könyvnyomtatás.
És ha már itt tartunk: mi a helyzet az offline térrel?
Szerinted fontos az irodalmi lapokban, antológiákban való publikáció?
Erre nem tudok válaszolni, mert ez engem nem érdekel, nem
tartom magam ugyanis költőnek. Fordító és tolmács minőségemben érzem magam csak
érintettnek, ilyen szempontból pedig mindenképpen fontosnak gondolom a
publikálást.
Szerinted van olyan tanács, amit kezdőként érdemes
megfogadni? Ha igen, mi az?
Merjetek mást csinálni, mint a többiek!
Mik a jövőbeli terveid? Mi a
célod az írással?
Egyelőre semmi. Hosszú hónapok
óta küzdök azzal, hogy abbahagyjam-e, mert se írni nem tudok, se instán nem
érzem magam biztonságban. Szerintem a közösségteremtés része kellene, hogy
legyen, hogy felelősséget vállalva egymásért nem toleráljuk például a fiatal
lányokat zaklató instaköltőket. Ez különösen fájó pont nekem azért is, mert véleményem
szerint vagy ez az ember küld nekem SMS-eket meg üzeneteket mindenféle
álprofilokról most már lassan 1 éve, vagy valaki, aki hozzá köthető. Azért
tartom valószínűnek, mert már régebben is támadott a saját számáról és
profiljáról. Ezeket letiltottam, de ez az egész lassan már olyan, mintha sose
akarna véget érni, mert valaki folyton megtalál. Baromi sok ez az egész. És most
már nagyon egyedül érzem magam.
Zsófi, szeretettel gratulálok :)
VálaszTörlés