A könyves blogokról ŐSZINTÉN - Egy elképzelt könyv

2018. október 4., csütörtök

A könyves blogokról ŐSZINTÉN

Amikor 2016-ban úgy döntöttem, hogy az Egy elképzelt könyvet egy könyves, irodalmi bloggá alakítom át, már volt némi rálátásom arra, hogy milyen is a könyves blogok "piaca" Magyarországon, hiszen korábban két évet töltöttem egy kulturális magazin élén. Az azóta eltelt több mint két évben aztán rengeteg tapasztalatot szereztem. Sok dolgot ki kell mondani, meg kell osztani, és meg kell változtatni, mert olyan változások küszöbén állunk, amelyek egyáltalán nem a pozitív irányba vezetnek.


A könyves blogokról általánosan elmondható, hogy népszerűnek számítanak a kezdő bloggerek körében. Persze nem annyira népszerűnek, mint a beauty vagy az életmód blogok, de sokan vágnak bele olvasásélményeik megosztásába, főként a fiatalok körében. Azzal, hogy valaki kifejezi a véleményét, önmagában nincs is gond, a blog felületeken kívül is számos platform létezik, ahol könyveket értékelhetünk, akár pontozással is. A probléma ott kezdődik, hogy amikor valaki akár blogként vagy vlogként keretet ad a véleménye kifejezésére, részese lesz egy nagyobb kontextusnak, melyet a szakma kritikának nevez. A kritika pedig egy olyan meghatározott szakmai szempontok szerint megfogalmazott szöveg (akár írásos, akár audiovizuális), amely objektív, azaz lehetőség szerint nem véleményalapú

Egy vélemény is lehet jól megalapozott, ehhez viszont elengedhetetlen a szakmai alapok elsajátítása. Itt persze nem arra gondolok, hogy a szöveget el kell halmozni szakszavakkal, hanem olyasmire, hogy a szöveg legyen megfelelően tagolt, és az érvelésnek legyen logikája. Ha mindenképpen szubjektívek akarunk maradni, és a jól bevált tetszett/nem tetszett érvelést használni, jóval többre van szükség annál, hogy "nagyon imádom ezt a könyvet, mert imádom az írónőt is.

Forrás: Writers Write

Ezek az apró részletek azért nagyon fontosak, mert minden nyilvános felületen megjelent könyvértékelés számít. A könyves blogger ugyanis nem csak a könyvkritikus helyét vette át, hanem a reklámszövegíróét is. Ennél az állításnál érkeztem el egy újabb problémakörhöz. Már egy korábbi cikkkem kapcsán érintettem, hogy sok blogon egyáltalán nem olvasni negatív kritikát, csakis reklámszövegeket, most azonban szeretném ezt egy kicsit jobban kifejteni. 

A bloggerlét számos előnyökkel jár. Sok drága termékhez juthatunk ingyen, és olykor másodmagunkkal jelenhetünk meg különböző rendezvényeken a cikkünkért cserébe. Ennek persze számos pozitív és negatív oldala van. Még egy olyan ágazatban, mint a kultúra és az irodalom, amely jóval nehezebben képes fenntartani magát más ágazatoknál (beauty, életmód) is számos lehetőség adódik blogger együttműködésre, ennek leglátványosabb formája az hogy a kiadók, esetleg a szerzők recenziós példányokat adnak a bloggereknek. Ez mára egy eléggé furcsa helyzetet teremtett, amelynek több furcsa tünete is van:

  • A kiadók számára mára a "minden reklám reklám" mottó kezd érvényesülni, azaz olyan bloggerek is kaphatnak recenziós példányokat, akik minőségileg elfogadhatatlan cikkeket gyártanak,
  • Egyre több olyan blog születik, ahol egy recenzió esetében a fülszöveg több helyet foglal, mint maga az értékelés,
  • Mivel a könyves bloggerek státusszimbóluma az, ha megjelenés előtt olvashatnak, vagy ha már rögtön a megjelenés után megoszthatják a könyvértékeléseiket, ezért szinte minden népszerűbb blogon ugyanazokról a könyvekről olvasni,
  • Mivel sok könyves blogger úgy gondolja, a jó kapcsolat ápolása a kiadóval abból fakad, ha nem ír rossz véleményt, csak reklámszöveget publikál,
  • Ezekből fakadóan egyre nagyobb hangsúlyt kap a szubjektív vélemény,

ez pedig több másik "betegséghez" vezet. Azt gondolhatnánk, hogy ha ilyen rossz a helyzet,  hogy ha a NAGYBETŰS szakma is lekezelően bánik a bloggerekkel, majd tőlük tanulhatunk, ez azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű. A hobbibloggereket és a kritikusokat ugyanis egy egész univerzum választja el egymástól. Ez pedig egy egyszerű okból fakad: az az irodalom, amely magaskultúrának nevezi magát, amely irodalmi lapokat hoz létre, amely a kritikai platformot adja, rendkívül zárt. A zártság oka leginkább az, hogy csak belső kommunikációt végez, sem a közönséggel, sem a szakma iránt érdeklődőkkel nem kommunikál. A zártságát tagoltság is súlyosbítja, hiszen ahelyett, hogy valamiféle hidat, vagy megoldást keresnének az internetet és 21. századot jól ismerő bloggernemzedékkel az irodalom és a kultúra megőrzése, népszerűsítése érdekében, mindenféle hatalmi és politikai csatákat vívnak egymással KULTÚRHARC címen. 

Ha összegeznem kellene a tapasztalataimat, valahogy így hangozna: a könyves blogok egyre sematikusabbak, a tartalmuk egyre jobban egymáshoz hasonlít, miközben alig akad olyan felület, ahol az irodalomról, kultúráról őszintén, közérthetően, objektíven lehetne beszélgetni. Sok olyan téma van ugyanis, amelyet a nagyok felemlegetnek, és trivialitásként kezelnek, a nagyközönség azonban alig hallott róla. Nem mondom azt, hogy kiábrándultam a könyves blogger létből, hiszen szeretek olvasni, azonban a bloggernek felelőssége is van, hiszen egy-egy cikkét akár több ezren is elolvashatják. Éppen ezért szeretnék több teret adni az irodalmi témájú cikkeknek, akár vitajelleggel is, mert ugyan megtehetném, semmi kedven az n+1-edik olyan könyves blogot írni, ahol azokról a könyvekről olvashattok, amelyekről a többi blogon is. Nem azt mondom persze, hogy nem írok friss megjelenésekről, csak azt, hogy a könyvrecenziós rész egy kicsit átalakul. 

2 megjegyzés:

Neked mi a véleményed?

Egyetértesz? Valamit hiányolsz? Eszedbe jutott valami, esetleg hozzáfűznéd a Te véleményed is? Ne habozz! Írd meg kommentben és beszélgessünk egy jót! :)